Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. esetleg a magyar lakosság elleni karhatalmi föllépésre. A Szlovák Nemzeti Párt pedig nyíltan szította a magyarellenességet. Magyarellenes tüntetéseket szervezett, szorgalmazta az elfogadását a kormánypártok által is eltűrt, kizárólagos nyelvtörvénynek, amely kiszorítaná a nyilvános használatból a nemzeti kisebbségek nyelvét. Sőt, lehetőséget teremtene iskoláik megszüntetésére is. Augusztusban született meg a Harmadik Birodalom szellemét idéző és a nürnbergi náci törvényekre hasonlító szlovák nemzetvédő törvény javaslata, mely szerint a szlovák nemzetiségűeknek a nem szlovák nemzetiségűek ellenében Szlovákia területén vétójoguk lenne. Mind a nyelvtörvény szorgalmazása, mind a „nemzetvédő“ (valójában jogfosztó, tehát nacionalista) törvényjavaslat ki akarta szolgáltatni a magyar nemzetiséget a szlovákság kény éré-kedvére a szlovákság „védelmének“ ürügyén. A szlovák szélsőségesek tüntetések, sőt önégetések sorozatával fenyegetőztek, ha a kormány nem teljesíti magyarellenes követeléseiket. Kínálkozik a kérdés: érdekük lehet-e valakiknek a helyzet destabilizálása? A sablonos válasz úgy hangozhatnék: a bukott rezsim kibukott haszonélvezőinek lehet az érdekük. Meglehet, hiszen a szlovák nemzeti mozgalmakban sok volt kommunista található, akik ebben a szellemben befolyásolták már a korábbi hatalom politikáját is. De a szlovák történelem ismerői más választ is adhatnak. Az utolsó ötven év történelmi eseményei meghökkentő egyenruhacseréket produkáltak a szlovákság életében. A Hlinka-gárdisták a zsidók és a demokraták üldözése után 1945-ben beálltak magyarüldözőnek. A Hlinka-pártiak pedig 1946-ban felsorakoztak a Demokrata Párt mögé, mert a Hlinka-pártot közben betiltották. A kommunista hatalomátvétel után az ügyesebbik része kommunistává vedlett, sőt egyszerre csak érdemeket „tudott“ fölmutatni a fasisztaellenes harc időszakából is. A negyvenkét évnyi kommunista uralom végével pedig sok kommunista - éppen az átváltozás e hagyományos vonala mentén - a szlovák nemzeti mozgalmak felé sodródott. A magyarellenességben nem a bukott rezsim panoptikumába tartozó, levitézlett figurák ármánykodásai tűnnek föl tehát, sőt nem is a tudatos zavarkeltők mesterkedései, hanem egy természetszerű jelenség: a szlovák társadalmi és politikai élet hagyománya. A szlovákok „kétfrontos harca“ azonban valójában nem kétfrontos. A szövetségi szervek ugyanis eddig csak hátráltak, a csehek pedig várakozó álláspontra helyezkedtek. A magyarok emiatt védelmi állásokba kényszerültek, és egyszerre két ellentétes óhaj beteljesülését várták. Egyrészt a csehszlovák állam alkotmányos egységének újraszilárdulását kívánták, ettől remélve védelmet a szlovák szélsőségesekkel szemben. De várták a szlovák követelések 238
