Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. A kormánypártokon kívüli politikai palettán Csehországban elsősorban a balosok igyekeztek hangulatot gerjeszteni az új kormány ellen. Ehhez a gazdasági helyzet romlása megfelelő alapot nyújtott. A kommunisták nem is igen titkolták, hogy politikájukat a várható szociális feszültségekre építhetik. Ez valóban nem volt irreális elképzelés, hiszen az 1990-es év első hét hónapjában kb. 30%-kal emelkedtek a megélhetési költségek, eközben a fizetések változatlanok maradtak. Ezt a helyzetet súlyosbította, hogy a hiánycikkek jegyzéke egyre dagadt és az energia drágult. A baloldali propagandának egyelőre nem volt tömegbázisa, mert még sokan tudták, hogy a fellépő gondok a múlt rendszer számlájára írhatók. A politikai józanság ilyen körülmények között azonban nem tartható hosszan, mert a nagy ipartelepek elszegényedő és proletarizálódó, tömegesen munkanélkülivé váló munkássága, valamint a nyárspolgári hagyományú középosztály megfelelő közege lesz a szélsőségeseknek: akár a kommunistaellenes, akár a prokommunista, vagy ha kell, nemzeti színezetű, mondjuk szlovákellenes propagandának. A kormányzat és Havel elnök egyelőre úgy vélték, hogy a bukott rezsim hivatalban maradt híveivel minél gyorsabban le kell számolni. A hatalom biztosítása szempontjából ez valóban fontos lépés volt, de a gazdasági bajokon nem segített, és a közvéleményt sem tudta huzamosabb ideig megnyugtatni. Szembe kellett nézni az inflációval, az eladósodással, a gyors privatizációval, illetve reprivatizációval, és ez egyelőre sem az új kormánynak, sem az új parlamentnek nem volt könnyen megemészthető feladat. Szlovákiában - amint ez a kormánykoalíción belüli jobbratolódásból is nyilvánvaló volt - más helyzet alakult ki. A nemzeti jobboldal tört előre, kétfrontos harcot hirdetve. Az egyik fronton Prágával fordultak szembe. A szlovák kormány legitim úton, de erőszakosan törekedett a szövetségi államhatalmi szervek fokozatos lebontására. Hangoztatva, hogy az addigi, aszimmetrikus föderációt át kell alakítani valóságos szövetségi rendszerré, amelyet két szuverén állam alkotna, esetleg konföderációvá, amelyben Szlovákia állami szuverenitása olyan mértékű lenne, hogy önállóan léphetne be az európai államok közösségébe. Ez a küzdelem a szövetségi és a szlovák kormány, illetve a két törvényhozó testület között gyakorlatilag illetékességi harcban nyilvánult meg. A szlovák kormány - átvéve a Szlovák Nemzeti Párt által meghirdetett követeléseket - már megcélozta a hadügy és a külügyek szétválasztását is, valamint szorgalmazta az önálló szlovák jegybank megalapítását. 236
