Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához
Természetesen a hatalomgyakorlás folyamatában számon tartják az egyénnek a konfliktustól való félelmét; mindenféle módszerrel igyekszenek őt leválasztani saját társadalmi (kisebbségi) közösségéről. Mindig a széles körű érvényesülési lehetőséget kínálják fel csalétkeknek, azaz a tét a hatalomban való osztozkodás lehetősége - ezt csillantják fel a kisebbségi közösséghez tartozó egyénnek. Bibó összegzésében: „karriert kínál a legtehetségesebbeknek, börtönt és akasztófát a legigazabbaknak”.2 A kisebbség belső megosztásának folyamatát a kisebbség teljes szegregációja kíséri, mégpedig a leválni nem akarók fokozatos politikai elszigetelésével és az asszimilációt elfogadó egyénekkel való szembeállításával. Téves minden olyan elképzelés, mely a kisebbség és a hatalom között fennálló konfliktushelyzetben az asszimilációt (integrálódást) természetes, nem erőszakos folyamatnak tekinti. Mégsem vetjük el a spontán asszimilációt, hiszen ez az erőszakmentes közegben az ember szabad választásának egyik megnyilvánulása. Önszántából csatlakozik valamelyik politikai párthoz, vagy kilép a kötelékéből, meggyőződése alapján tagja egy egyháznak, vagy meggyőződése alapján kiválik belőle, saját akaratából sajátítja el egy másik nemzet nyelvét, vagy ha úgy tetszik neki, akár egy másik nemzet tagjává is válik. De hangsúlyozzuk, ez is csak az egyén esetében fogadható el. Mert például két politikai párt fúziója még a meggyőző hazugságok tömkelegével sem tüntethető fel kényszermentes helyzetnek, vagy pedig a mai nyelv-nemzet-állam-eszmény uralmakor nem hihető a kényszermentesség, ha nemzedékek vagy egész népcsoportok válnak kétnyelvűvé, vagy tömegesen nyelvet és öntudatot cserélnek. A cuius regio, eius religio elvének újraalkalmazása nemcsak óriási politikai feszültségek okozója lehet, hanem egyértelműen embertelen is, mert olyan elfogadhatatlan helyzetet teremt, melyben a döntés emberi felségjogától fosztja meg az egyént. A tömeges asszimilációt kiváltó helyzetek közvetlenül bizonyítják egy rendszer elnyomó, antihumánus mivoltát. Éppen a felkínált érvényesülési lehetőségek bizonyítják a rendszer diszkriminációs szándékait, mert politikai feltételekhez köti az érvényesülést, s ezzel erőszakosan befolyásolja az egyén magatartását. A kisebbség számára nincs egyezkedési alap ilyen feltételek között. A társadalom politikai felépítését támogató jogrend maga teremti meg a kisebbség elnyomásának kereteit. A kisebbségnek minden olyan törekvése, mely az alkotmány és a törvények betartását sürgeti, ilyen körülmények között végül is csak ábránd, mert ezzel tulajdonképpen saját elnyomásának a törvények Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. 22
