Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához
Időív — Adalékok a kisebbségi politikához annak földrajzilag is meghatározható helyét, akkor is még két alapvetően különböző magatartás között kell választania. Ezek lényegét ugyancsak Bretter György tárta fel a második világháború utáni közép-európai gondolkodás egyik korszaknyitó tanulmányában. Bretter szembeállítja a hatalom által hangoztatott elvvel, az „itt és most” elvével az „itt és mást” elvét.6 Az előbbinek a hívei a kompromisszum szükségességét hangoztatják, csakhogy általában nem fogalmazzák meg, hogy melyek a szükséges kompromisszum ismérvei. Kompromisszumot az erőszak elkerülése végett szabad kötni. De ez sem mindig lehetséges, mert a kompromisszum feltétételei általában nem a kisebbség önvédelmi reakciói alakítják ki, hanem a többség, illetve a hatalom kényszeríti a kisebbségre. Ezért a kisebbség nem képes kompromisszummal megelőzni az elnyomásra irányuló erőszakot, hacsak elöljáróban nem ad fel valamit lényegéből, a másságát meghatározó történelmi, kulturális és elvi jellemvonásokból. Ez azonban már nem kompromisz- szum, hanem az önfelszámolás folyamata. A cselekvő részvételnek az „itt és most” nevében megfogalmazott elvárása a kisebbségben élő állampolgárral szemben teljesen illuzórikus. Nem lehet számon kérni a kisebbségi emberen „a szabad ember jellegzetes erényeit: a spontán lelkesedést, a tudatos önfeláldozást és a felelős aktivitást”. Mindezt „egy olyan közösségért, mely nem biztosítja a szabad ember kifejeződésének elemi feltételeit”.2 A kisebbségben élő egyén és csoport kötelessége időben és fontossági sorrendben minden más előtt az, hogy a mindenkinek egyenlő jogot és lehetőségeket biztosító állami berendezkedésért, azaz a demokráciáért igyekezzék tenni valamit, hiszen ezzel tehet a kisebbségi kiszolgáltatottságnak, magának a kisebbségi helyzetnek a megszüntetéséért. Csupán az ehhez a társadalmi-politikai helyzethez való közeledés reális reménységével és érdekében szabad kompromisszumot kötni. Ez az értelme és lényege a Fábry Zoltán által magasztalt kisebbségi magatartás elvének, a vox humanának is. Minden más kompromisszum az önfelszámolás súlyos veszélyét idézi elő, s ezért elfogadhatatlan. Az önmegsemmisítés joga - bár ez is vitatott - csak az egyént illeti meg, egy közösséget már nem. Csak az egyénnek van joga lemondani a kisebbségi helyzet vagy önmaga vállalásáról. Az egyén önmagának alkotta ezt a jogot, melyet csak hallgatólagosan kodifikál a társadalmi kapcsolatok íratlan szabálya. Az ember fél a konfliktushelyzetektől, ezért ha teheti, menekül belőlük, és inkább a többségi közegbe húzódik, ahol a változatlanság biztonsága, de az egyéniségről való lemondás kényszere is várja. 21
