Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. elég pontosan láthatóak voltak. A „startlövés” tehát 1989. november 17-én dördült el. Ezt a dátumot néhány héttel az események után már ugyanolyan pátosszal emlegették az új hatalom alkotói, mint évtizedeken át az Auróra ágyúiból 1917 novemberében „leadott“ lövések évfordulóját a kommunisták. (Valójában az Aurora nem adott le semmiféle jelzést, a hozzá kapcsolódó mese a kommunista „forradalom“ mitológiájának része.) Tény, hogy a diákok, majd később néhány őket támogató prágai ipari üzem munkásságának nyomására, illetve az általuk meghirdetett országos sztrájk következményeként rövid ellenállás és néhány napos hátrálás után megadta magát a hivatalban levő politikai vezetés, és összeomlott az egypártrendszer. November végére úgy szűnt meg működni, mintha csak azt várta volna, hogy átadhassa a kormányzást, minthogy a jövő amúgy is kilátástalannak mutatkozott. Mintha szerződést kötött volna az új hatalom várományosaival - a társadalom alrendszereibe való átszivárgás lehetősége ellenértékeként. Ma már úgy tűnik, hogy komolyabb ellenállást csak azok tanúsítottak közülük (pl. Prága városi pártbizottságának titkára), akik nem voltak eléggé beavatva a politikai háttérmozgások titkaiba. A hatalomátvétel első fázisa valamivel több mint egy hónapig tartott. Három nappal év vége előtt ért véget. Ennek a szakasznak azonban volt néhány olyan állomása, amely az egész folyamatot jellemezte. November végén - miután a Gorbacsov bukásában hiába reménykedő prágai hatalom ellenállása kilátástalannak bizonyult - lemondott Milos Jakes, a Csehszlovák Kommunista Párt főtitkára, és Zdenék Urban foglalta el a helyét. Az új kormány megalakítására irányuló kísérletek azonban rendre kudarcba fulladtak. A színtérre lépő új hatalom képviselői ugyanis - a Polgári Fórum Koordinációs Bizottsága és a Válságstáb - nem fogadták el a kormányalakítással megbízott kommunista politikus által javasolt kabinetet. Emiatt állandósult a sztrájkkészültség. Ezzel párhuzamosan a kommunista párt mindent megtett annak érdekében, hogy pozícióját legalább részben megtarthassa. Ez valamennyire sikerült is, mert a december 8-án és 9-én, a Calfa - maga is kommunista - vezetésével megalakult új kormányban csak eggyel kevesebb párttag volt, mint ahány nem kommunista miniszter. A kommunista miniszterek azonban jó taktikai érzékkel - a miniszterelnökkel együtt - röviddel kinevezésük után kiléptek a pártból. Ezt kívánta tőlük az új helyzet és a közhangulat, s ezzel jelzést is adtak a párttagoknak, hogy kövessék példájukat. Az új kormányt, kellő pátosszal - többek között emiatt is - „a nemzeti közmegegyezés” kormányának nevezték el. 210
