Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel?
Leltár - Forradalom vagy hatalomátvétel? E szakasz utolsó állomása volt Gustáv Husák köztársasági elnök lemondása és az új elnök megválasztása. Aligha lehetett volna elképzelni, hogy ne Václav Havel kerüljön a köztársasági elnöki székbe. Nem csupán azért, mert ő volt a hatalomátvétel egyik központi alakja, s nem is azért, mert az ő nevét kapta szárnyra leginkább az utca népének hangja, hanem elsősorban amiatt, hogy az 1968-as cseh emigráció túlnyomó többsége, az otthoni ellenzék és a változásokon munkálkodó, háttérben álló politikusok Havelt preparálták olyan figurává, akit adandó alkalommal az ország élére lehet állítani - egy új Masarykká lehet tenni -, hogy visszaszerezze a cseh nemzetnek a husáki éra alatt megtépázott gloire-ját. Havel elnökké választásának legzavaróbb körülménye az volt, hogy az illegitimnek kikiáltott parlament választotta meg őt, kézfelemeléssel, egyhangúlag, mintha mindez a legvirágzóbb sztálinizmus idején történt volna. Új politikai mozgalmak és a független magyar kezdeményezés A hatalomátvétel első szakaszát Csehországban a Polgári Fórum irányította, melynek voltak hagyományai, és akkor még hirtelen mozgalommá is szerveződött. Ennek csírái - ellenzéki körökben - már 1968 óta fakadoztak. Szlovákiában egy még inkább sebtében összeállt mozgalom, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen töltötte be ugyanezt a szerepkört. Ennek azonban - cseh társával ellentétben - nem volt semmilyen „történelmi”, azaz ellenzéki háttere. Mindkét mozgalom konglomerátum-jellegű volt. Képviseltette magát bennük a jobboldali irányzatoktól kezdve a liberálison át a nem kommunista baloldalig minden lehetséges ideológia és szándék. Tagjai között voltak nemcsak korábbi ellenzékiek és a népüknek elkötelezett értelmiségiek, hanem a kommunistából hirtelen forradalmárrá és antikommunistává vedlett karrieristák, a titkosrendőrség volt ügynökei, lumpen és extravagáns elemek, valamint az egyéni elszámolnivalójukat másokkal rendezni akaró bosszúállók és szélsőségesek. Ennek következtében mindkét mozgalom egyszerre volt államalkotó, patetikusan világmegváltó, jakobinusán radikális, erőszakosan rendteremtő, megszállottan ellenségkereső és bolsevista módon kizárólagos. A kezdeti szakaszban e mozgalmaknak nem voltak kinyilvánított hatalmi szándékaik, noha a köréjük csoportosulókat tulajdonképpen egyetlen közös szándék kötötte össze: helyet szerezni a megdöntött rendszert felváltó új hatalom színpadán. Bevallott céljuk az volt, hogy elvezessék a csehszlovák 211
