Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához
Időív - Adalékok a kisebbségi politikához A kisebbségi kérdés a totalitárius és az individualista társadalomszervezés között helyezkedik el, s az általa létrehozott társadalmi feszültségek természete az átmenet fokozatától függ. A totalitárius rendszer politikailag, nemzetileg, fajilag, vallásilag vagy valami egyéb szempont szerint egyöntetűen van szervezve, s ezért megtagadja a kisebbségek önálló (kollektív) létének bármilyen törvényes formáját. Ilyen helyzetben tulajdonképpen nincs kisebbségi kérdés, az elv az egyediség teljes elvetése, tehát az ember tagadása. Ilyen körülmények között az embernek csak titkos, önmaga előtt is alig bevallott óhaja maradhat saját arcának megtartása. Ilyen körülmények között nem jöhetnek létre igazi feszültségek, mert nem szerveződhetnek feszültség- gócok. Hasonló állapot lenne - csak ellenkező előjellel - a másik véglet is, a Stirner individualista filozófiája alapján elképzelhető szélsőséges individualizmus. A teljesen monista társadalomszervezés - totalitárius vagy individualista - természetesen sosem valósul meg tiszta formában. Elvként mégis figyelembe kell venni, mert a kisebbségek kialakulásának csírája abban a helyzetben jön létre, amikor a társadalomszervezés valamelyik végletéhez közelít. Az alapvető torzulások ilyenkor állnak elő. Konfliktussá azonban csak az után fejlődnek a torzulások, hogy bizonyos fokig föllazul a monista társadalomszervezés. Ezért a kisebbségi kérdés mindig olyan helyzetben vetődik föl, amely mind a két végletes társadalomszervezési típus elemeit magában foglalja. Az emberek szeretnek mindent a saját képükre formálni, ezért minden társadalomban megnyilvánulnak monista törekvések. De az ember szellemi sokrétűsége, egyediségének dinamizmusa folytán pluralista is, ezért az emberek szabad társulása a pluralista törekvések monisztikus kiválasztódásán alapul. Különös élességgel nyilvánul meg ez az ellentét az olyan államokban, melyekben voltaképpen szó sincs szabad társulásról. Az ilyen társadalmak keretszervező elvei nem vagy kevéssé pluralisták, ám belső mozgatórugói annál inkább azok. S ha ez a pluralizmus nem érvényesülhet szabadon, akkor a törékennyé váló társadalmat csak diktatúrával lehet összetartani. Az ilyen társadalmakban az esetlegesen, de elkerülhetetlenül megnyilvánuló pluralista törekvések és a monista keretszervező elvek közötti ellentét folytán alakul ki a kisebbségi kérdés. Ám kialakulnak kisebbségek azokban a társadalmakban is, amelyek pluralista szervezési elveket követnek, mert pluralizmusuk a jelzett okból rendszerint következetlen. A pluralista szervezési elv az egyéniség tiszteletén alapul, ezért emberi és demokratikus. A monista elv épp az egyediség tagadása miatt 19
