Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Hetven évvel ezelőtt kezdődött egy történet
Időív - Hetven évvel ezelőtt kezdődött egy történet,... Tanultam. Tudatosan készültem, hogy az adott pillanat ne érjen váratlanul. Közben meséket írtam és a felvidéki magyarok helyzetéről szóló jelentéseket Londonba, Párizsba és a nagyvilág egyéb fontos helyeire. És hálózatot szerveztem a magyar iskolák megmentésére. Aztán lecsaptak. Elvittek, bezártak. Bíróság elé állítottak. Hazaengedtek. Ismét szervezkedtem. Majd ismét lecsaptak. Bezártak. Hazaengedtek. Időnként ismét lecsaptak, mert továbbra is szervezkedtem, de már nem zártak be. A munkahelyemről nem bocsátottak el, de nem adtak széket a fenekem alá. A kollégám, ha felkelt a székéről, a helyére ültem a lábamat pihentetni. A börtönben csak széken volt szabad ülni, ágyon nem, de a cellában csak két szék volt, és néha kilencen voltunk, másfél négyzetméterenként egy fogoly - ezért ellentétben a hiedelemmel, a börtönben sem ültem, hanem álltam. A munkahelyemen sem volt min ülnöm. Sajátos azonosság. Egy azonban biztos, sikerült megmenteni a magyar iskolákat. Ezért érdemes volt mindezt véghezvinni. Közben megengedték, hogy kiutazzam az Egyesült Államokba. Sok tortúra után adták kezembe a csehszlovák útlevelet, de akik adták, ott kint ellopatták. így remélték, hogy végleg megszabadulnak tőlem. Mégis visszajöttem. Haza vagy sem, nem tudom. A szülőföldemre. Viszont tény és való: közben megbukott a kommunista rendszer. Ezért érdemes volt élni. De ami utána következett? Az eltelt huszonöt év? Szóra sem érdemes, minden gazemberség folytatódott, hatványozottan - ezért nem volt érdemes élni. Egy szempontból nézve mégis bekövetkezett a boldogság pillanata. Az igazi történetek a felívelő sorsokról szólnak. Olvasott valaki a mocsárban gázolok, fuldoklók és onnan sehova el nem jutók életéről sikerkönyvet? A világirodalom összes remekműve állítólag a posványbán vergődők küzdelmeiről szól. A csúcsműveket pedig azokról írták, akik a lápból a hegyre jutottak. Akkor hát hangozzék a szavam a völgy mélyéről: Fel a hegyre, magyar! 17
