Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Időív - Hetven évvel ezelőtt kezdődött egy történet
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. Családunk - noha elődeink egy része már fél évezrede élt Magyarországon - három évszázada lett magyarrá. Ez felér a kettős honfoglalással. Nem éltünk azóta sem az első választás későbbi módosításának szabadságával, pedig kényszerhelyzet adódott bőven. Aki enged a gyakori választási kényszernek és módosítja korábbi döntését, gyökértelenné válik. A sokszori választás lehetősége az önazonosság zavarát okozhatja, tudati kavarodást. Ez a demokrácia veleszületett betegsége is. Némelyek azt mondják, hogy a demokráciától jobbat még nem talált ki ember. Valóban kellemesebb, mint a diktatúra. Van néhány ezzel kapcsolatos tapasztalatom. Csakhogy a demokrácia általam is megélt rossz élményei legalább annyira undorítóak, mint a kommunizmus államvédelmiseinek módszerei. A különbség: amiért a diktatúrában börtön jár, azért a demokráciában lelki szenvedés, mellőzés, köpködés, rágalmazás, szellemi undor - kín, kínok, kínlódás... A diktatúra egyértelmű, mint a szakadék, aki belezuhan, aligha éli túl. A demokrácia olyan, mint a láp: büdös, de van esély a túlélésre, ha nem véti el a lépést az ember; ha oda lép, ahová irányítják. Tapasztalatom szerint a demokráciában is azok válnak „sikeressé”, akik a diktatúrában is sikeresek lettek vagy lehettek volna. A kettőt egyidőben nem lehet kipróbálni, de egymás után annál inkább. Van erre néhány példa. Ezért a demokráciában sikeres emberek nagy része alkalmas a diktatúra működtetésére is. Életemnek egyetlen eredményes korszaka az volt, melybe beleesik kétszeri bebörtönzésem is. Talán emiatt nincsenek rossz emlékeim a kommunisták börtönében eltöltött két félidőről. Még a foglárok is tudtak emberségesek lenni, ha nem utasították őket pontosan az ellenkezőjére - súgtak is, vagy legalább sugalltak. „Magáról beszél a Szabad Európa Rádió - maga híres ember” - mondta a hátam mögött a körlet parancsnoka. A cellatársak is emberszabásúak voltak a rájuk váró büntetés ellenére - tőlük tanultam meg: soha ne ítélj elhamarkodva. A megfigyelőként rám állított nagyidős fickó is őszinte volt az utolsó pillanatban, és elismerte, hogy nem szerzett tőlem semmilyen információt - pedig kilenc hónapon át masszírozott. Mindig szabadnak éreztem magam, a börtönben is, de szabadlábon mégiscsak jobb volt. Geológusként jártam a természetet, és magam döntöttem el, hogy mit cselekszem. Ekkor szerettem meg anyai nagyapám nemzetének szénagyűjtő dalait. Közben úgy gondoltam, geokémikusi doktorátust szerzek. Megtörtént. Följebb nem vihettem, nem engedte a hatalom. Ha ti így, én amúgy! Ekkor döntöttem el, hogy ellenálló leszek. Hegyet másztam. Úsztam, futottam kilométereket. Edzettem. Jógáztam. Koplaltam. 16
