Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - A csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi jogvédelmének tíz éve (1978-1988)
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... a Charta alapítvány és egyéb csoportosulások). A magyar társadalom (és nem csak a kisebbségben lévő magyarság) sutaságára jellemző, hogy a konkrét cselekedetek helyett (és az összehangolt céltudatos lépések helyett) az egyszerűbbet és kényelmesebbet választja: a felelősségmentes bírálatot. Ennek a számlájára írható, hogy bizottságunk anyagai viszonylag szűk körben váltak ismertté. Az utóbbi időben azonban beállt némi változás: gépírásos másolatokon - kéziratos formában - kezdték terjeszteni dokumentumainkat. A bizottság munkájának kibővítése azonban, ellentétben az anyagok terjesztésével, nem műszaki jellegű kérdés, hanem minőségi. A hiteles tevékenység lassabb ütemű, és hozzá sok körültekintés szükségeltetik. Egy hír hitelességének megállapítása, egy eset (jogsértés) körülményeinek pontos felmérése sok ellenőrzéssel jár. Egy tematikus tanulmányhoz való anyag- gyűjtés pedig bonyolultabb feladat, mint a kutatóintézeti munka. Bizottságunk ugyanis nem a szenzációértékű, sokszor kétes hitelű hírek továbbítására alakult, hanem a magyar kisebbség jogainak védelmét tűzte ki céljául. A bizottság nevével pedig csak olyan dokumentumot írhatunk alá, amelynek minden mondatát meg tudjuk védeni. Nyilván ez az oka, hogy a magyarországi ellenzéki csoportok közül miért éppen a demokratikus ellenzék elméletileg legmegalapozottabb képviselőivel (korábban a Profil szerzői csoportjával, most pedig a Beszélő körül csoportosuló értelmiségiekkel) kerültünk szorosabb kapcsolatba, és a Chartán belül miért éppen a legtárgyilagosabb tevékenységet folytató csoport, a VONS (Igazságtalanul Üldözöttek Védelmi Bizottsága) tagjaival. Az említett bírálatokkal éppen ellentétes értelműek voltak a szkeptikusok elvárásai. Ok arra számítottak, hogy a bizottságunk megszűnik. Ez pasz- szív rezisztenciájukat, katasztrófavárásuk helyességét igazolta volna. Szerintük nem lehet mit tenni a magyar kisebbség és a magyarság elleni nemzetközi összeesküvéssel szemben. Egyetlen lehetőség a helyzet konfliktusmentes, csendes túlélése a nagy igazságszolgáltatásig. A bíráló, elmarasztaló, fenntartásos vélemények mögött azonban mindig egy kérdés lappangott, és ezt most mi is feltehetjük: mit tett a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága (CSMKJB)? Nos, 1978-tól 1982-ig - az 1979. júliusi és augusztusi rendőri beavatkozás ellenére - megszakítás nélkül dolgozott. Ebben az időszakban 10 dokumentumot dolgozott ki. Az első kilenc különböző módon nyilvánosságra is került. Midőn a 10. készült, akkor csapott le másodszor a politikai rendőrség (1982 júniusában). Ez az eset egy évre megbénította tevékenységünket. De a helyzet úgy hozta, hogy 166
