Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - A csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi jogvédelmének tíz éve (1978-1988)
Leltár - A csehszlovákiai magyar kisebbség... a felsőbb szervek - azaz a hivatalos hatalom - kisebbség iránti gyanakvását váltjuk ki. Megnehezítjük a magyar funkcionáriusok apró ügyeskedéseit, melyeknek végrehajtása - szerintük - a kisebbség politizálásának egyetlen lehetséges módját jelenti. Tény, hogy bizottságunk színre lépésével megváltoztak a totalitárius és nemzeti hegemonista hatalommal szembeni politizálás módjai. Már csupán azért is, mert közben valahogyan viszonyulni kellett a bizottság tevékenységéhez. Az is lehet, hogy a hatalomba beépült, de a nemzeti kisebbség érdekeit részben szem előtt tartó magyar funkcionáriusok helyzete nehezebb lett. Az viszont nem igaz, hogy a magyar kisebbség helyzete emiatt romlott volna. Lehet azonban, hogy nem is javult. Az 1978-tól eltelt tíz évben születtek olyan eredmények, amelyekből bizottságunk tevékenységének hatását nem lehet eltagadni. És ezek pozitívnak mondhatók, ha tekintetbe vesszük a magyar kisebbség elnyomásának fokozódását. Ilyen eredmény elsősorban az, hogy a mai napig nem válhatott törvénnyé a magyar iskolák oktatási nyelvének szlovákra változtatása; hogy a hatalomnak - az elmúlt évekhez képest - visszafogottabban és körültekintőbben kell megvalósítania magyarellenes politikáját, mert 1977-85 közötti támadása akadályba ütközött (természetesen a hatalom taktikusabb magatartása a kisebbségtől is nagyobb figyelmet, állandó készültségi állapotot követel); hogy a CSEMADOK-ot végre 1987-ben visszavették a Nemzeti Frontba, pedig onnan 1971-ben, az 1968-as demokratizálási folyamatban való aktív részvétele miatt, büntetésből zárták ki; hogy a magyar kisebbség problémái nagyobb nyilvánosságot kaptak nemzetközileg is; hogy a hatalom sem zárkózhat el teljesen a panaszok meghallgatásától. És sorolhatnánk még több példát is, de ezekre úgyis fény derül dokumentumainkból. Magyar részről több bírálat érte bizottságunkat, főleg az, hogy aktivitása nem elégséges. E véleményekkel lényegében egyet lehet érteni, hiszen az aktívabb tevékenység többrétű lehet, és több eredményt is hozhat. De tudatosítani kell, hogy bizottságunk eddigi tevékenységét bármilyen külső és anyagi támogatás nélkül végezte. Az összes eddigi anyagi terhet azok viselték, akik a jogvédelmi tevékenységgel járó személyes kockázatot is vállalták. Ezért erkölcsileg megalapozatlannak tartjuk ezeket a bírálatokat, melyek nagyobbrészt három kérdést érintettek: szélesebb körű jogvédelmet, a nyilvánosság jobb informálását és a külföldi közvélemény tájékoztatását. A bírálók - nézetünk szerint - jobban tették volna, ha a hiányosságok csökkentésére segítő kezet nyújtanak, és ezzel javítják bizottságunk tevékenységének hatásfokát (például ahogy a Charta és a VONS tevékenységét támogatja a Palach Press, 165
