Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - A csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi jogvédelmének tíz éve (1978-1988)
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... általunk érintett kérdések politikai jellegűek, és ezért túllépnek a polgárjogok és az emberi jogok körén. A bírálatokat és vádakat most nem tartjuk szükségesnek elemezni, csupán annyit kell megjegyeznünk, hogy bizottságunkat valóban a szükség hozta létre. A nemzeti kisebbség azon alapvető jogai és érdekei védelmének szükségessége, amelyek egyértelműen az alapvető emberi jogok körébe tartoznak. Valamint az állam érvényes törvényeinek a hivatalos hatalom (és annak nemzetiségi politikája) által való megsértése, az pedig nagyon is polgárjogi kérdés. A kisebbség jogvédelme azonban - és abba az önrendelkezés emberi joga is beletartozik - Csehszlovákiában politikai jellegű kérdésnek számít. Ebben az államban ugyanis nem csupán most sértik meg az emberi jogokat. Megsértették már akkor is, amikor 1918-ban - a kisebbségre nézve erőszakkal - létrehozták Csehszlovákiát. Inkább mi kifogásolhatnánk, hogy a polgárjogi mozgalmak - még a Charta ’77 is - nem csupán nem tekintették magától értetődőnek, hogy foglalkozzanak kisebbségvédelemmel is, hanem fenntartással viszonyultak (és viszonyulnak a mai napig is) a kérdéshez. A nemzeti, etnikai vagy a vallási és faji kisebbségeknek a többségi nemzet vagy a politikai (illetve nemzeti) hatalom, esetleg a hatalmon lévő egyház (vagy újabban az egyeduralkodó politikai párt) általi elnyomása, hátrányos megkülönböztetése és jogainak egyéb korlátozása sokkal régebb óta sérti a „veleszületett” emberi jogokat, mint az újkori diktatúrák polgárjogokat korlátozó különböző módszerei. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy elsőbbséget érdemelne valamelyik elnyomás elleni küzdelem. Hiszen csak a különböző elnyomások egyidejű megszüntetése, esetleg hasonló fokú csökkentése ad esélyt a demokratikus kibontakozásnak. Az azonban bizonyítható, hogy az általános politikai elnyomás és az etnikai (nemzeti) elnyomás nem csupán okságilag összefüggő jelenség. Ok-okozati kapcsolatuk abból adódik, hogy az előbbi az utóbbit súlyosbítja. Tehát a csehszlovákiai magyar kisebbség elnyomása (és ezt elmondhatjuk a romániairól is) nem a jelenlegi politikai rendszer következménye. Az elnyomást csupán fokozzák a hatalom uralmi és nemzeti hegemonista elvei és totalitárius módszerei. A magyar kisebbség köreiben az előbb említett fenntartásoktól eltérő, főleg gyakorlati jellegű kifogások fogalmazódtak meg bizottságunk tevékenységével kapcsolatban. Az egyik ilyen a kisebbség hatalomba beilleszkedett, valamint hatalomtisztelő rétegéből eredt. 1979-től, bizottságunk 3. dokumentumának kiadásától kezdve azt vetették a szemünkre, hogy az ilyen fellépéssel csak rontunk a kisebbség helyzetén, mert mind a szlovákság, mind 164
