Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - A csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi jogvédelmének tíz éve (1978-1988)
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. hatalom és a többségi nemzet társadalmi nyomása a második világháborútól eltelt több mint negyven év alatt annyira szétzilálta, hogy a kisebbség önmaga nemigen tud - még erkölcsi védelmet sem - nyújtani azoknak, akik névtelenül, akár nyilvánosan vállalják érdekében a szószólást. És e feladat vállalói közül nem mindenki tudja elviselni a vele járó felelősségnek és a miatta keletkező félelemnek a súlyát. Abba vagy ebbe beleroppan, és vagy lezüllik erkölcsileg, vagy pszichopatológiai esetté válik. E miatt a félelem miatt sok esetben még régi barátok, ismerősök sem merik egymást telefonon felhívni, otthonukban nem merik egymást felkeresni, egyik a másiknak a nevét nem meri társaságban kiejteni, és az utcán inkább átmennek a túloldalra, hogy elkerüljék a találkozást. Ennek az oka azonban nem csupán az elnyomó hatalomtól való félelem. A csehszlovákiai magyar kisebbség hét évtizede - 1918-tól - tartó, erőszakos átcsoportosítása, nyűt vagy burkolt üldözése és elnyomása, települési egységének folyamatos lazítása, társadalmi környezetének a többségi nemzet által való elbitorlása következtében elporladt a lába alatt az összetartó társadalmi talaj. Ezért főleg a munkahelyeken, a hivatalos érintkezésben, szociális helyzetének alakulásában, de hovatovább másutt is szinte teljesen alá van rendelve a többségi nemzet uralmának, és ez még szándék nélkül is elnyomásként hat. Ebben a közegben nem kaphat támogatást egy kisebbségi magyar, ha szembekerült a politikai rendszer és a hivatalos hatalom kisebbségelnyomó politikájával, mert a többségi nemzetnek nincsenek fenntartásai a hatalommal szemben a kisebbség elnyomása miatt. Sőt, a többségiek általában túl türelmesnek és nagyvonalúnak tartják a hatalmat a kisebbséggel szemben folytatott politikájáért. így ha egy csehszlovákiai magyar kisebbségi a veleszületett és alkotmányos jogai védelmében emel szót, a szlovákság zöme ezt a szlovák nemzet elleni megnyilvánulásnak tekinti. Csehszlovákiában sem a Charta ’77 aláíróira, sem a szlovák katolikus ellenzékre nem tekint idegenként a „nemzet”, még ha sokan el is zárkóznak előlük, akár a bélpoklosoktól, vagy különböző okokból elutasítják ellenzékiségüket. Mégis magáénak tekinti őket a többségi nemzet társadalma. A róluk visszaszi- várgó külföldi visszhang pedig büszkeséggel tölti el a „nemzetet”. De a magyar kisebbség jogvédelmi, önvédelmi tevékenysége - elsősorban Szlovákiában - általános „nemzeti” ellenállásba ütközik. Még ha szimpátiával fogadják is a civil kurázsit, motivációját eleve elutasítják, esetenként ellenségesnek tartják. Az emiatt keletkező, a kisebbséget sújtó társadalmi nyomást pedig nehéz vagy alig lehet elviselni. Ezért a polgárjogok és az emberi jogok védelme sokkal bonyolultabb feladat, ha együtt jár a nemzeti kisebbség védelmével. 160
