Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I.-ellentétes pólusokon kísérelte meg. 1848-49-ben, 1939-ben és 1969-ben is. A környező népek eddigi tapasztalatai azonban serkentőleg hathatnak a szlovák történelmi tudat alakulására, s a szlovák értelmiség európai lépték szerint gondolkodó kisebbsége is tudatosítja ezt. 1968-ban mindenesetre alaposan megrendültek a Közép-Európa feldarabolásához hozzájáruló masaryki és be- nesi politikai eszmék. A tanulság: Közép-Európa atomizálva védhetetlen. Az egymás ellen szított érdekek mind a történelmi tudatban, mind a történelem napi megvalósulásában fáziseltolódásokat idéznek elő, melyek nehezen áthidalható szakadékokkal határolják az egyes, nemzeti államoknak nevezett egységek keretébe fogott különnemű népi halmazokat. Ennek eredménye egyebek között ’56 magyarországi tragédiája és ’68 augusztusa, illetve a „konszolidáció” tíz éve, mely hosszan tartó utóvédharcokra kényszerítette a demokráciát. Az első világháború végétől ötven évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy három közép-európai történelmi nemzet, a lengyelek, a csehek és a magyarok eljussanak a történelmi tudat és tapasztalatok hasonló szintjére. ’68 óta érkeznek ezt tanúsító jelzések a csehek gondolkodó köreiből. * * * Az augusztusi katonai invázió Budapesten ért. 20-án este a Schönherz utcai református templom előtt állva néztem az ünnepi tűzijátékot, s arról beszéltem a körülöttem álló ismerősöknek, hogy csillapulnak a kedélyek Csehszlovákiában, és a közélet forrásából már kezd kibontakozni a jövendő fejlődés képlete. A katonai beavatkozás rémítő képe pedig, mely két hónapja kísértett képzeletemben, ekkorra oszladozni kezdett. Ebben az órában lépték át a „szövetségesek” Csehszlovákia határát. Ezt csak másnap délelőtt tudtam meg. Reggel indultam hazafelé, Losoncra. A Hatvan-Salgótarján-vonalon közlekedő vonat két kocsija menetrendszerűen átjárt Csehszlovákiába, Fülekig, s én ezt a két vasúti kocsit kerestem, de nem volt a szerelvényhez csatolva. A kalauz azt válaszolta kérdezősködésemre, hogy bizony nem tudja, hogyan viszik haza a csehszlovákok az utasaikat. Ezt nem értettem, és ezért felszálltam a vonatra. Többen ültünk a fülkében, majd valaki bekapcsolta a táskarádióját. így értesültem a tízórai hírekből, hogy mi történt. Rettentő félelem fogott el, mert azonnal megtorlásokra gondoltam, mivel élt emlékezetemben ’56 következménye. A határ le volt zárva, onnan rendőri kísérettel gyűjtőtáborba vittek, mely a nagybátonyi vájáriskolában volt, majd megtiltották, hogy elhagyjuk az épület körüli udvart. Rövidesen megszöktem és autóstoppal visszamentem 134
