Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Leltár - Kutyaszorító
■ Leltár - Kutyaszorító Az 1966-os évet kihasználtuk a klubmozgalom erősítésére, egyre nőtt az öntudatunk, s ez átmenetileg kritikus helyzetet teremtett az év végére. Betiltották lapunkat, mely kezdetben húsz géppel írt szabványos oldal terjedelemben jelent meg havonta, majd ez negyvenre emelkedett, és decembertől, a 13. számtól már hatvan oldalnyi szöveget szándékoztunk szerkeszteni, mely a betiltás idején már készen állt a nyomdai szedésre. A betiltás oka egy cikk volt, mely a csehszlovákiai magyarság szociális helyzetével foglalkozott. Jól jött ez a Népművelési Intézetnek is, mert közben kinőttünk keretei közül, már nem tudták átlátni szervezkedésünk rendszerét. Klubmozgalmunk több mint egy éves szervezőmunkája nyomán létrejött új klubokon keresztül benyomultunk a CSEMADOK szervezetébe is. Ez előre nem sejtett konfliktusokat idézett elő. A JAIK és a CSEMADOK pozsonyi szervezete között példás kapcsolat volt. Viszont a CSEMADOK járási funkcionáriusai meg „az öreg harcosok” általános ellenszenvet tápláltak ifjúsági klubjainkkal szemben, kifogásolták, hogy nem érvényesül a klubokban a párt vezető szerepe. A viszály főbb okai ismeretesek voltak számunkra. A klubmozgalom ellenzői képtelenek voltak elviselni a másképp gondolkodás lehetőségét. A CSEMADOK funkcionáriusainak többsége nem azért lett tisztségviselője, illetve hivatásos szervezője a kisebbségi magyar kultúrának, mert kitűnő szellemi képességei lettek volna. A párt a kontraszelekció elve szerint javasolta őket. Az ellenséges hangulatot főleg a CSEMADOK Központi Bizottsága titkárságának egy-két alkalmazottja szította. Akkor még nem léptek fel a személyem ellen, de a JAIK-ot felforgatónak bélyegezték, azt pedig én vezettem. Ebben a hangulatban ült össze a CSEMADOK IX. Országos Konferenciája 1966 novemberében, melyen, lévén CSEMADOK alapszervezeti tag, több klubos is részt vett, teljes jogú küldöttként. Tervünk az volt, hogy ésszerűsítjük a konferencia ügyrendjét, hogy minden felszólalás csupán tíz percig tartson, és mindenkinek legyen joga háromperces tárgyilagos megjegyzésre. Az addigi gyakorlat szerint mindenki, akit szóhoz engedtek, annyit beszélhetett, amennyit csak akart. Persze figyelmesen kiválogatták a hozzászólókat, így néha egy órán keresztül csak üres fecsegést hallgatott a plénum. Sajnos a klubosok nem voltak eléggé elszántak a cselekvésre. Elvileg egyetértettek a tervvel, de gyakorlatilag megvalósíthatatlannak tartották, ezért nem vállalták a közreműködést. így a javaslatot én nyújtottam be. Mint minden új javaslat, mely addig nem tapasztalt helyzetet teremthet, ez is lázadásgyanús volt, ezért 121
