Duray Miklós: Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás a Kárpát-medencében 1963-2015 I. kötet - RETÖRKI könyvek 14/1. (Lakitelek, 2016)
Számadás - Egy lehetséges nemzetpolitikai program alapelvei
Rendszerváltozás, rendszerváltoztatás, rendszerváltás... I. a pártpolitikusé és nem a miniszterelnöké, még ha frissen elfoglalt miniszter- elnöki helyzetben hangzott is el tőle. Ezért ezt a megnyilvánulást egy nemzetének elkötelezett magyar értelmiségi örömteli felkiáltásaként kell kezelni, mert csak így hiteles és így érthető. Ha a politikai vetületét vizsgálnánk, és valamilyen miniszterelnöki megfontolást vélnénk mögötte, akkor bizony vitatható lenne az e szavakkal kifejezett tartalom hitelessége - már csak azért is, mert senkivel sem egyeztette előtte ezt a mondanivalót, és azokat érte a iegváratlanabbul, akik kint álltak a trianoni határvonalon túl futó politikai lövészárkokban. Mégis e többszörösen bővített, veretes antalli mondat alapján méltán mondhatjuk, hogy a kommunista hatalmi rendszer megbuktatása a magyarok számára nemzetpolitikai fordulattal kezdődött — még ha abban az időben, egészen 1996-ig, a nemzetpolitika kifejezést általánosan nem is használtuk. Három évvel az „első szabad választások előtt”, 1987 tájékán még nem létezett olyan szervezett ellenzéki csoportosulás Magyarországon - egyik oldalon sem -, amelyik ezt az antalli szemléletet vállalta volna, noha Németh Miklós kormánya 1988-tól kimondatlanul is letette a voksát a szétdarabolt nemzet összefogásának eszméjére, amelynek akkor elsősorban Tabajdi Csaba lett a megszemélyesítője (erről Tabajdi-Szokai 1988. február 13-án a Magyar Nemzetben közreadott tanulmánya tanúskodik). A magyar politika innen számítandó és alakuló szakaszában azonban ez az antalli kijelentés lett a szabvány, amely szerint megkísérelhetjük azt is meghatározni, melyik kormány csupán Magyarország kormánya, melyik érdemesült a magyar-kormány minősítésre, ki a magyar politikus, és ki csupán magyarországi politikus, vagy csak romániai (erdélyi) magyar, szlovákiai (felvidéki) magyar, „délvidéki”, „kárpátaljai” magyar politikus. Ez ma, huszonegy néhány év után sem egyszerű feladat. Vagy talán még nehezebb, mint negyed évszázaddal ezelőtt, mert a rendszerváltás óta ugyanannyit züllött tudatilag a magyar társadalom, mint a reformkortól a kiegyezésig. * * * A nemzetpolitika azonban csak fogalomként újdonság, alapjait politikafajtaként a 19. század első harmadában a reformkor politikusai fogalmazták meg. Politikai tudatunkban csak az 1990-es évek elején rögződött újra, magyarságpolitikaként. A nemzetpolitika legfontosabb ismérve (kellene, hogy legyen), vagy inkább feltétele, hogy a pártpolitikáktól függetlennek kell lennie. Ez nem azt 102
