Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái A választók kizárása a képviselők mandátumának esetleges megrövidítéséből azt is jelentette, hogy erről a képviselő önkéntes lemondásán kívül kizárólag a párt dönthetett, egyszerű, „diszkrét” módon, úgy, hogy a neki már „nem tetsző” képviselőt „lemondatta”. Ezért, bár elvileg a képviselő az Országgyűlésben a választókerülete érdekeit lett volna köteles érvényesíteni, a szoros pártfüggőség miatt ez háttérbe szorult, s helyébe a pártérdek lépett.30 A visszahívás lehetőségének a rendszerváltás idején történő „föléledése” mindenesetre azt mutatja, hogy egy jogintézményt önmagában az még nem tesz értéktelenné, ha éppen nem alkalmazzák, nem helyes korán alávetni a deregulációs törekvéseknek. Az ismertetett esetkör azt látszik igazolni, hogy már a visszahívási eljárás megindítása, az aláírásgyűjtés megkezdése elegendő lehet arra, hogy a célba vett képviselő ne vállalja az e folyamatot kísérő lelki-morális terhet, a nyilvánosság figyelmének kényszerű elviselését és inkább önként mond le a mandátumáról. A választók ezáltal szintén beleszólhattak a mandátum sorsába és ezzel megszűnt a pártnak a képviselők elmozdítására vonatkozóan korábban meglévő gyakorlati „monopóliuma”. Hozzá kell tennünk, hogy az eddig említett esetek csak az ismertebbek voltak, de a lavina elindult. Hozzátehetjük, hogy 1989. március 8-án Gajdos Ferenc (Budapest, 43. sz. választókerület) mondott le, bár ellene nem kezdődött aláírásgyűjtés. - Apró Antal 1989. május 8-án mondott le a képviselői mandátumáról, igaz, ekkor már betöltötte 76. életévét. (Korábban már kimaradt a Politikai Bizottságból, az 1988. májusi pártértekezleten a Központi Bizottságból is.) Lemondásával egyidejűleg a politikától is visszavonult. Varga Gyula a következőket írta: „Több évtizedes közéletiségem és a dolgozó osztályom melletti elkötelezett nézeteimért tudatos politikai és szervezeti támadások értek. ... Nem látok lehetőséget arra, hogy képviselői munkámat felelősséggel, zavartalanul végezhessem. Ezért a Zala megyei 2. számú választókörzetben 1985-ben elnyert mandátumomról lemondok.” - (Előzőleg nyílt vita folyt közötte és az MDF helyi szervezete között, ami után az MDF és a Fidesz aláírásgyűjtést kezdeményezett a visszahívására. Ezt tette értelmetlenné a lemondásával Varga Gyula.)31 híján nem tudott mit kezdeni az aláírások hitelességének ellenőrzésével stb. 30 Pontosan mutatja ezt Cservenkáné esete, aki arra, hogy „Bizonyosak vagyunk, hogy képviselőnk a jövőben is a nép és választói érdekeit fogja képviselni” - tisztán hallhatóan azt mondta: „Nem, én a pártét!”... 31 Vö. (Megyei tudósítónktól): Lemondott Varga Gyula. Népszabadság, 1989. május 17. 75
