Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
_ Persze, nem lenne helyes a visszahívási lehetőséget túlértékelni! Ezt Géczi István esete szemlélteti. „Újabb képviselői visszahívási akció kezdődött. A XV. Kerületi Ellenzéki Kerekasztal nyílt levelet intézett dr. Géczi István országgyűlési képviselőhöz. Kifogásolják, hogy a képviselő nézetei a nagymarosi vízerőműről, a munkásőrségről és a párttörvényről nem képviselik választói akaratát. Megjegyzik, hogy annak idején sikeresebben védte a válogatott kapuját, mint ma a nemzet érdekeit, ezért felszólítják: önként mondjon le mandátumáról.”32 - Erre a képviselő egy interjúban válaszolt: „A vízerőművet illetően ... arra az álláspontra jutottam, hogy a komplex beruházást minél előbb be kell fejezni. A kormány most felfüggesztette a beruházást... A levélnek a munkásőrségre vonatkozó kitételével nem értek egyet, mert az említett beszámolón válaszom az volt: a munkásőrség egy bizonyos történelmi időszakban született, s abban a történelmi időszakban, amikor már nem lesz rá szükség, meg is fog szűnni. A párttörvénnyel kapcsolatban: én a javaslat kezdeményezői között voltam. A XV. kerületért, az ország ügyeiért mindenkor őszintén kiálltam. Egyébként nem szeretem, ha a sportmúltamat összehasonlítják képviselői tevékenységemmel.”33 - Mindenesetre Géczi István nem mondott le képviselői mandátumáról, és aláírásgyűjtés sem kezdődött visszahívása érdekében... „A visszahívási kezdeményezések (fenyegetések) elszaporodása jelzi, hogy az Országgyűlés 1985-höz képest - a nagy összetételbeli megújulás ellenére - egy részben bizalomvesztett politikai környezetben tevékenykedik. A bizalom visszaszerzéséhez nem a visszahíváson keresztül vezet az út, ekkor csak a pótképviselő lép be. A visszahívás csupán korrekciós intézménye lehet egy hatékonyan működő választási rendszernek. Nem lenne szerencsés, ha tömegesen ezen az egyébként rendkívül konfliktusos intézményen - mert minden felelősségre vonás egyben ítélkezést is jelent - keresztül próbálnánk lemérni bizalmi közállapotainkat.”34 Ez az elemzés is pontosan rávilágít arra, hogy a „bizalomvesztett” Országgyűlés összetétele a visszahívásokkal lényegesen nem változtatható meg, annak legitimációja ezen az úton nem állítható helyre. A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI 32 (kőszegi): „Az előjeleket tekintve nem lepett meg...” Géczi István reagálása a visszahívásra. Esti Hírlap, 1989. május 16. 33 Lásduo. 34 Kukorelli István: A képviselői visszahívás. Uo. 76
