Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái(alkotmányozó nemzetgyűlés)
Tóth Károly: Az Országgyűlés problémái járt, hogy lehetővé vált az említett államok szovjet sémára épülő közjogi berendezkedésének „saját képükre” formálása. Ezt a tendenciát csak erősítette az, hogy Gorbacsov a gyámkodásról és a patrónusi szerepről már 1986 novemberében, a KGST moszkvai csúcstalálkozójának plenáris ülésén tartott beszédében lemondott, hangsúlyozva, hogy az egyes pártok saját népüknek tartoznak felelősséggel,5 1989. december 2-án pedig „Máltán feladta a szovjet világbirodalmi ambíciókat, és ezzel megadta a kelet-európai rendszerváltozásoknak az alapvető nemzetközi feltételét”.6 A Szovjetunió politikai „szorításának” enyhülése önmagában is ösztönzőleg hatott a kelet-közép-európai politikai változásokat kívánó mozgalmakra, a magyarországi törekvéseket pedig kifejezetten erősítették a Lengyelországban folyó átalakulások. Varsóban 1989. február 6-án „kerékasztal-tárgyalások” kezdődtek a kormány és az ellenzéki „Szolidaritás” között, amely utóbbinak különleges morális háttér-támogatást jelentettek a rendszeres tömegdemonstrációk. Mindezek eredményeként 1989. április 5-én a kormány és a Szolidaritás megállapodást kötött „a gazdasági, társadalmi és politikai átmenetről”, melynek alapján a Szejm hat „sarkalatos törvényt” is elfogadott. Az 1989 júniusában megtartott parlamenti választásokon a Szolidaritás „megalázó vereséget” mért az akkor még formálisan hatalmon lévő Lengyel Egyesült Munkáspártra: a szavazatok 64,5 %-át szerezte meg a kormánykoalícióra leadott 26,4 %-kal szemben.7 A Varsói Szerződés 1989. július 7-8-i éves csúcsértekezletén Bukarestben visszavonták az ún. „Brezsnyev-doktrínát”, kimondva, hogy a felek „szükségesnek látják kapcsolataikat az egyenlőség, függetlenség, valamint mindegyikük arra való joga alapján fejleszteni, hogy önállóan dolgozza ki saját politikai irányvonalát, stratégiáját és taktikáját külső beavatkozás nélkül”.8 A külpolitikai feltételek ilyen kedvező alakulása hazánkban is bátorította a demokratikusabb politikai körülményeket akaró értelmiséget. Kezdetben még nem pontosan meghatározott szervezeti formák között, de már jól 5 Ripp Zoltán: Rendszerváltás Magyarországon, 1987-1990. Budapest, Napvilág, 2006, 25. p 6 A puha diktatúrától a kemény demokráciáig. (Szerkesztette: Bodzabán István, Szalay Antal) Pelikán Kiadó, Budapest, 1994,152. p. 7 A kelet-európai diktatúrák bukása. Dokumentumgyűjtemény, 1985-1995. Összeáll. Pándi Lajos. Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió, 1996, 372. s köv. p. 8 A kelet-európai diktatúrák bukása, i. m. 22. p. 63
