Kukorelli István - Tóth Károly (szerk.): A rendszerváltozás államszervezeti kompromisszumai - RETÖRKI könyvek 13. (Lakitelek, 2016)
Tóth Károly: A kétkamarás parlament problémája
A RENDSZERVÁLTOZÁS ÁLLAMSZERVEZETI KOMPROMISSZUMAI A rendszerváltással megváltozott a parlament „filozófiája”. A fordulat előtt a legfelsőbb képviseleti szervek tagjai valójában nem „képviselők”, hanem „küldöttek” voltak (kötött mandátummal), hiszen általában választókerületekben választották őket, beszámolni tartoztak választóiknak, utasíthatók és visszahívhatók voltak stb., de témánk szempontjából most az a lényeges, hogy elvileg választókerületük (lakóinak) érdekeit képviselték az adott ország legfelsőbb állami szervében. Emiatt a parlament - jellegét tekintve - érdekegyeztető, érdekképviseleti fórum (is) volt. A politikai rezsimváltással végbement parlamenti szerepváltozás lényege abban áll, hogy a képviselők ma már szabad mandátummal rendelkeznek, azaz nem a választókerületi érdekeket, hanem „az egész népet”, „a nemzetet” képviselik, „a nép szolgálatában állnak”; nem egy-egy választókerület helyi érdekeinek „kijárói”, hanem az ország legfelsőbb döntéshozó testületének tagjai. Ezáltal formálisan megszűnt az egyes választókerületek és érdekek közvetlen képviselete a parlamentben (NB. a pártok programjai is országos léptékűek, nem helyi programok).28 A rendszerváltás tehát azzal is járt, hogy megszűnt a helyi érdekek közvetlen képviselete a parlamentben; a kötött mandátum helyébe a szabad mandátum lépett. Ennek egyenes folyománya, hogy fölmerül az igény az e téren támadt űr betöltésére, például úgy, hogy jöjjön létre egy „második kamara”, amelynek egyfajta érdekképviseleti jellege legyen, amelyben helyet kaphatnak a területi és szakmai önkormányzatok, az egyházak, a kisebbségek stb. képviselői is. A parlamenti belső kontroll, kiegyensúlyozó szerep mellett tehát a különböző érdekek parlamenti szintű megjelenítésének igénye is a kétkamarás rendszer megteremtése irányában hatott. 1. A korporációs rendszer. - Ami vita a második kamara felállításával kapcsolatban kialakult, gyakorlatilag az érdekképviselet körül forgott, még pontosabban: a korporációs rendszer elutasítását célozta, és amint szó volt róla, Pozsgay Imre és Antall József egyaránt a parlamentarizmus rendszerével ellentétesnek minősítette. - Pedig ez Írországban már akkor is működött, a következő módon: Írországban a 60 tagú Szenátus tagjai közül tizenegyet a miniszter- elnök nevez ki, negyvenkilenc tag pedig választással nyeri el mandátumát. A szenátusi mandátum elnyerésének feltételei megegyeznek 28 Tóth Károly: A kormányformák és kormányzati rendszerek vázlata. I. m. 133. p. 146
