Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! „fotelhez” voltak szegezve. A panelek ez esetben is készen álltak: a kormány dilettánsán és fenyegetően viselkedett egyszerre, míg a „civil” tárgyalók - köztük Palotás János MDF-támogatással bejutott országgyűlési képviselő és Nagy Sándor régi szakszervezeti vezető - profi és már-már kormányképes erőként jelentek meg.126 Az eredmény a kormány többszöri - szó szerint és átvitt értelemben vett - visszavonulása után tizenkét forintos árcsökkenés, és minél hamarabbi liberalizáció. Alig valaki vetette fel, hogy miféle kártyaosztás tette lehetővé azt, hogy a kormány, a munkaadók, a munkavállalók (!) egyaránt az árliberalizáció mellett kardoskodtak, és ezt az akkor már szinte teljesen háttérbe szorított - az ülésen szóhoz sem engedett, csupán a barikádhátteret biztosító - taxisok is elfogadták.127 A vasárnapi műsort figyelmesen végigkövetve számos elem árnyalhatja a fent ismertetett és sugallt képet. A magukat a kormánypárti tüntetés miatt fenyegetve érző, kormánnyal szemben álló oldal képviselői számos alkalommal címeztek komoly fenyegetést a tárgyaló miniszterek és államtitkárok felé. A fenyegetések szinte egytől egyig a másnaphoz kapcsolódtak. Mi történt volna hétfőn, ha továbbra sincs megállapodás? Nos, erre konkrétum kevés, de meglehetősen sok fenyegető utalás elhangzott a munkaadók és munkavállalók táborából. „Azt hiszem, ketyeg az óra” - adta meg az alaphangot finoman Forgács még a tárgyalás első felében, míg Bajtay József a Munkástanácsok részéről, kevéssé burkoltan az általános 126 Palotást, Nagy Sándort, valamint a Liga szakszervezeteket vezető Forgács Pált Horváth Pál elmondása szerint Göncz Árpád ajánlotta a figyelmükbe, mondván: ők jobban képviselhetik majd a taxisok érdekeit is. Csengey Dénest idézve: a fuvarozók nem kiáltottak fel, hogy „Nagy Sándor, Forgács Pál, Palotás János, stb. védjetek meg bennünket, számítunk rátok, ismerünk titeket, bízunk bennetek!”, így tulajdonképpen a kormány hívta össze és ültette egy asztalhoz az Érdekegyeztető Tanácsot, miután „A szent érdekek gazda nélkül kóboroltak a külvárosokban.” In: Csengey Dénes: Az érdek váltóárama. Nemzeti dráma, vér nélkül 11. Pesti Hírlap, 1990. 11.21.5. 127 Az ebben is éles szemű Csengey Dénest idézve: „Végül pedig egy rossz hír azoknak, akik abban a hiszemben élnek ma is, hogy Nagy Sándor és Palotás János megóvta őket a legrosszabbtól, a hatvankét forintos benzintől. Az említett urak az utóbbi időben azért nem szorgalmazzák túl nagy hangerővel a blokádválságot lezáró megállapodás mielőbbi életbe léptetését, mert alighanem nekik is elárulták már számításokat végző szakértőik, hogy a világpiac jelenlegi konstellációi szabad benzinár esetén nemigen teszik lehetővé, hogy a kihirdetésre váró, nemes harcokban kivívott árat hatvankét forintig lehessen szorítani.” Nem véletlen az író-képviselő megfogalmazása az ülés meghatározására: „jelmezes előadás”. In: Csengey Dénes: A nagy érdekegység? Nemzeti dráma, vér nélkül 12. Pesti Hírlap, 1990. 11.22.5. 79
