Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot!
Nagymihály Zoltán: Gondoljuk újra a taxisblokádot! Göncz Árpád korábban megakadályozta a kormány kísérletét a törvényes rend helyreállítására akkor, amikor szóban közölte: a honvédségi technikai eszközök és szállítójárművek bevetéséhez nem járul hozzá.119 A köztársasági elnök ezzel kapcsolatban később, már második mandátumának lejárta után egyre erőteljesebb üzeneteket intézett a közvéleményhez. A blokád tizedik évfordulóján például az RTL Klub műsorában arról beszélt, hogy a honvédség bevetésének esetére „hadbíróságot ígért” az illetékeseknek.120 A következő évben pedig úgy „emlékezett” az ELTE hallgatóival való találkozó során, hogy mivel megakadályozta a hidak megtisztítását, ezért „szűkítették az elnöki jogkörét”. Nos, a „jogkör-szűkítés” az Alkotmánybíróság 1991. szeptember 23-i (48/1991-es), tisztázó határozata volt, amely kimondta: a köz- társasági elnöknek nincs hatásköre a honvédség számára parancsot adni.121 Szorosan összefügg Göncz Árpád történetével Barna Sándoré. A rendőrfőkapitány és a rendőrség szerepének intézményi és jogi hátterével e kötet egy másik tanulmánya foglalkozik bővebben, ezért én itt nem térnék ki az első látásra furcsának tűnő eseményekre.122 Ez esetben csak a budapesti 119 Valószínűleg erre az október 26-i határozatra hivatkozva beszélt a sajtó arról, hogy Horváth Balázs a honvédséget is be kívánta vetni a „békés tüntetőkkel” szemben. A kormányhatározat szövege meglehetősen egyértelmű: a „rendőri eszközök” kiegészítéseként van szükség a honvédségi „technikai eszközökre”, nyilván annak kezelő személyzetével együtt. A kérdést bővebben elemzi Riba András e kötetben olvasható tanulmánya. A Kormány 3420/1990. határozata katonai-technikai eszközöknek rendfenntartási célra történő igénybevételéről. MNL XIX-A-127-b, Minisztertanács, Előterjesztések és határozatok 1990. 9. doboz. 120 A vezérkar semmiképp nem akarta bevetni a fegyveres erőket. Göncz Árpád állította le a taxisblokád katonai felszámolását. Magyar Hírlap, 2000. 10. 24. 3. 121 A kijelentést idézi és megmagyarázza: Moldoványi Tibor: Elnök, blokád, szerepzavar. Heti Válasz, 2001. 10.05.79-80. 122 Csak említés szintjén: Kajdi József a taxisok törvénytelen gyülekezésére figyelmeztető telefonhívására adott válasza („komolytalan, úgyis hazamennek”), „rendőri biztosítás” a fuvarozók Felvonulási térről a Kossuth térre való eljutásához, vagy éppen a válság alatt egymásnak is ellentmondó főkapitányi nyilatkozatok. Kajdi József beszámolója. In: Bába Iván: Békés átmenet. Adalékok a kialkudott rendszerváltoztatáshoz. Budapest, Demokratikus Átalakulásért Intézet, 2007. 177-183. Horváth Pál szavainak tanúsága szerint a taxisok maguk is a rendőri biztosítást egyben a tüntetés legalizációjaként értelmezték, mondván: „ők meggátolhatták volna ennek a jogtalanságát, ha ők úgy érezték volna, hogy jogtalan. Nem utólag kell azt mondani, hogy ez jogtalan, hanem mindjárt csírájában el lehetett volna fojtani.” In: „Szóval, ha lehet, akkor soha ne lövöldözzünk egymásra.” Magyar Hírlap, 1991. 10. 26. 8. 77
