Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)

Interjúk - „Emberközelből”

Franka Tibor Azonnal megkérdeztem, mivel a taxisok vállalkozók, Palotás pedig a Vál­lalkozók Országos Szövetségének elnöke és képviselő volt, aki ráadásul az MDF támogatásával lett az országgyűlés tagja; tehát az ő személye ebben az ügyben több szempontból is fontos volt: a déli, majd az esti híradóban is lement a beszélgetés. O igyekezett átlátni, hogy mit is akarnak a taxisok, és miről is van szó. Az teljesen világos volt, hogy a taxisok tulajdonképpen nem tudták, hogy mit is akarnak. Egy dolgot tudtak: volt egy lehetőségük, hogy megmutassák, kik ők. És volt bennük egyfajta bizonyítási kényszer is, hogy ők, a vagányok megtehetik ezt is ebben a politikai helyzetben, ahol semmi nem világos, semmi sem tisztázott, ahol a sajtó - kivétel az A Hét című mű­sor és a Híradó - egyébiránt ugyanolyan volt, mint régen, tehát az uszítás lehetősége megmaradt.- Milyen helyzet uralkodott a televízióban?- A Magyar Televízió belső állapotáról csak annyit, hogy amikor a blokádos riportokat készítettem és műsort vezettem, akkor a Szabadság téri székházban a lift ki volt tapétázva olyan szövegekkel, hogy Franka hülye, szemét, meg fasiszta. De nem csak én, Pálfy is, meg mind, akik velünk dol­goztak. Mindannyiunkat kikezdték. Volt olyan, hogy egy szobában Pálfyval beszéltük éppen a műsort, meg hogy kiket kérdezzünk, amikor Juszt László berohant, és kijelentette: „Meg fogtok még ti bukni! Jövök én még ide visz- sza!” A Magyar Televízióban 90 százalék úgy utálta a hatalmat, hogy sze­rintem fel tudtak volna minket négyelni. A folyóson nem szívesen mentünk el egymás mellett. Mi voltunk a nehezebb helyzetben, mert mi voltunk ke­vesebben. Voltunk nyolcan-tízen, akik képernyőn láthatóak voltunk, és ki is mondhattuk a véleményünket. A többiek mind a régiek maradtak. A másik, ami kedvezett a blokádnak, hogy amikor kipattant, és intézkedni kellett, ak­kor a rendőrségnél sokan azok közül, akik veszítettek fizetésben, presztízs­ben, esetleg állásban, ha nem is nyíltan, de hátulról támogatták az akciót. A rendőrség középvezetői közül is sokan visszarendeződési lehetőséget láttak benne. Voltak tehát hátsó segítők, akik nem is akármilyen kapcsolatokkal rendelkeztek, függetlenül attól, hogy már nem voltak olyan magas pozíció­ban. Kétségtelen, ebbe az SZDSZ azonnal beszállt, és innentől kezdve - már péntektől - komoly politikai irányítás volt mögötte. Az Osztyapenko szobor­nál velem például szóba se álltak, mert a „kormánytévétől” jöttem. Ez már nem a taxis esze járása, ez már politikai ráhatás volt. Miért is tehette meg ezt kendőzetlenül az SZDSZ? Mert Göncz Árpád volt a köztársasági elnök. És mert ilyenek, mint például Palotás János mint VOSZ-elnök és az MDF 259

Next

/
Thumbnails
Contents