Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Éppen csak belekóstolva a politikába”
Kukorelli István- Először alapvetően ez budapesti probléma volt, és így nyilván a budapesti rendőrkapitány érezhette magát illetékesnek. Nem ez volt az oka a sajtó reakciójának?- Pillanatok alatt eszkalálódott az egész, nagyon gyorsan országos válsággá terebélyesedett. A kifejezések - „túszul ejtett ország” - is ezt bizonyítják. Tehát de jure Barna Sándor fellépése törvényszegő volt.- Boross Péter, aki mintegy a szerethető Horváth Balázs szigorú ellenpontjaként lett ismert a belügyi vonalon, a titkosszolgálatok minisztereként, mennyire volt jelen az eseményekben?- Nem volt jellemző a jelenléte. Az ő hatását én személy szerint akkor kevésbé érzékeltem. Éppen a funkciója miatt nem hozzá tartozott az ügy kezelése, bár a háttérben biztosan ott volt.- Annyi mendemonda terjeng a rendőrség akkori működéséről, és Horváth Balázs parancsairól, amivel kapcsolatban a mai napig az él a közvéleményben, hogy „lövetni akart”. Ön hogyan ítéli meg az ezzel kapcsolatos eseményeket?- A rendőrségen belül elbizonytalanodást lehetett érezni. Természetesen voltak jó szakemberek a rendőri vezetésben, de nem volt teljesen egyoldalú a politikai csatorna, ott is volt megosztottság. A lövetés legendája hazugság. Horváth Balázs kitűnő jogász volt, aki tudta, hogy mi a törvényesség és a jogállamiság. Korabeli nyilatkozatai is bizonyítják ezt, például a 26-i, amely „minden törvényes eszköz” fölhasználásáról szólt. Törvényes eszköz például a blokád megszüntetése lett volna, hogyha a rendőrségnek lettek volna eszközei, de ilyenek csak a honvédségnek voltak, mint tudjuk. De Barna Sándor nyilatkozata is arról szólt, hogy ha lenne lőparancs, akkor ő lemondana. Tehát nem volt akkor, és hozzáteszem: később sem. Eörsi Mátyás mondta két évvel később, 1992-ben egy tv-műsorban, hogy Horváth Balázs lövetni akart. Nem szeretnék anekdotázni, de egy történetet nagyon idevágónak érzek. Horváth Balázzsal beszélgettünk egyszer a parlamentben. Akkor már nem volt miniszter, csak képviselő. Cigarettaszünet volt éppen, és odajött Eörsi Mátyás, akit ugyancsak jól ismertem az egyetemről. Cigarettájával Balázshoz fordulva így szólt: „Balázs, vezényelj tüzet!”. És hogy Matyi mennyire nem gondolhatta komolyan, hogy Balázs a tömegbe akart lövetni, jelzi, hogy ezt a viccét többször is elsütötte. Csak hát az volt a feladata, meg a megbízása, hogy ezt mondja. Horváth Balázsnak Antall József helyetteseként akkor borzasztó felelősség ült a vállán. Balázsról, így huszonöt év távlatából is, csak jót tudok mondani, nagy szerencséje az országnak, hogy akkor 221
