Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Nem volt tapasztalatunk”
Hack Péter Az ’56-os analógiák ereje- Az MDF-SZDSZ-paktumnak része volt-e az Ön tudása szerint, hogy a közhivatalok betöltésekor is érvényesüljön az arányosítás?- Magáról a paktumról sokat tudok, mert születése pillanatától és menedzselésében is ott voltam. Nyáron Tölgyessy Péter Pető Iván lakásán számolt be arról, hogy miről beszélt Antall-lal. Az én tudásom abból fakad, amit Tölgyessy Péter ott elmondott. Maga a paktum nem szerződéses formában született, hanem alapvetően egy „gentleman agreement” volt. Arról volt szó, hogy mi a kormányozhatóság megteremtését adjuk, Antall cserébe a köztársasági elnöki pozíciót, konkrétan Göncz Árpád személyéhez ragaszkodva. Amikor az ügyvivői értekezlet a megállapodást tárgyalta, én is meg voltam hívva, ott volt erről vita, de nyilvánvaló volt, hogy egyértelműen Göncz Árpádnak szólt az ajánlat. Én nem tudok róla, hogy bármilyen más része lett volna ennek a megállapodásnak.- Mit gondol, hozzájárult a taxisblokád az Antall József és Göncz Árpád közötti ellentét elmélyüléséhez vagy kialakulásához?- Biztos, hogy hozzájárult. Én egyikükkel sem voltam közeli, személyes viszonyban, csak a történetekből tudom. Azt azért ne felejtsük el, hogy az elnöki hivatal nagyon gyenge lábakon állt, tulajdonképpen végig abban a tíz évben, amíg Göncz Árpád volt az elnök. Az én emlékezetem szerint neki öt-nyolc tagú apparátusa volt végig, szemben azzal, amit aztán Mádl Ferenc felépített, majd utána tovább bővített Sólyom László. Göncz Árpádnak tulajdonképpen három-négy szobája volt a parlament épületében. Az elnök úr sem olyan közegből jött, hogy gyakorlata lett volna az irányításban. Katonai kérdésekben például egyáltalán nem volt kompetenciája az ellenzéknek. Egy Pick Róbert nevű ember valahogyan az elnök úr bizalmába került. Amennyire én tudom, híradós tiszt volt. Az elnök úr mellett volt még egy Szunyogh Károly nevezetű ember, aki előtte Szűrös Mátyás meg talán az Elnöki Tanács mellett is dolgozott már, s ott volt még Faragó András, az elnök sajtószóvivője, szintén az előző érából maradt ott. Szerintem már 1990 ősze után került oda Kiss Daisy, aki jogi tanácsokat adott, meg az említett Pick Róbert, aki a katonai irodát vezette. Amikor kiadta azt a parancsot, hogy a honvédség erői semmilyen rendfenntartó feladatra nem használhatók fel, nem tudom, hogy egyáltalán kit kérdezett meg, és kivel beszélt. Nekem úgy tűnik utólag, hogy ez inkább ösztönös, és megint csak egy 1956-ból táplálkozó analógia, hogy ők úgy érezték, hogy ez a hatalommal szembeni spontán, nem megfontolt 215
