Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Interjúk - „Nem volt tapasztalatunk”
Hack Péter- Történelmi perspektívából nézve azt gondolom, hogy olcsón megúszta az ország azt, ami alapvetően minden oldal dilettantizmusából fakadt - ebbe természetesen beleértve magunkat, magamat is. Mindenki rövid idővel korábban kezdett el egyáltalán kormányzati apparátusban gondolkodni, vagy tevékenykedni. Nyáron alakult meg a kormány, júniusban kerültek a minisztériumba olyan emberek, akik soha életükben nem készültek erre, nem volt arról ismeretük, hogy hogyan kell egy intézményrendszert működtetni. Olyan szaktudást kellett volna aktiválniuk, amellyel nem rendelkeztek. Igazából a magyar apparátus sem volt arra felkészítve - annak idején nem is volt erre képzés -, hogy hogyan kell döntési alternatívákat, vezetői összefoglalókat előkészíteni. Hosszú ideig tartott, míg egyáltalán az apparátus megtanult úgy előkészítő anyagokat gyártani, hogy az ne hozza döntésképtelen helyzetbe azokat, akiknek dönteni kell, hanem inkább segítse őket. Még ezután is hat-nyolc évig jellemző volt a közigazgatási apparátusra, hogy szerette „belefojtani” a döntéshozót az információkba. Nagyon nehéz volt ezek alapján jó döntést hozni, nyilván ez vezetett ahhoz az eseményhez, ami katalizátora lett ennek a három és fél napnak: a benzináremeléshez, amit - ma már ebben biztos vagyok - mindenki, aki ebben részt vett, hibás döntésnek tartott. Nem magát az áremelést, hanem azt, ahogyan végrehajtották. Azóta már látjuk, hogy az utóbbi huszonöt évben ilyen nagy horderejű áremelés nem történt. Viszonylag nagy ingadozások lehetnek, de úgy, hogy egy éven belül többször kicsit változtatnak az árakon. Ma már mindenki fel van ezekre készülve, akkor még nem voltak. Abban, hogy ez az áremelés a taxisblokádhoz vezetett, bizonyos, hogy közrejátszott az is, hogy a társadalom másfél éve tartó felfokozott állapotban volt, nagy és valamiféle katarzis felé vivő eseményekkel (Bős-Nagymaros elleni tiltakozás, Erdély-tüntetés, Nagy Imre újratemetése, az 1989-es novemberi népszavazás). Ez utóbbi a mai történelemi értékelésekben, az elmúlt huszonöt év értékelésében szinte teljesen elhallgatott esemény, de valójában nagy jelentősége volt. Az egyik első érdemi népakarat-megnyilvánulás volt a magyar történelemben, demokratikus körülmények között. A népszavazás 1989 őszén a későbbi győztes MDF és az 1994-től domináns pozícióba kerülő MSZP terveit is keresztülhúzta, tehát nem szívesen emlékeznek erre. Az emberek viszont nagyon sokat vártak ettől az eseménytől. Következett a parlamenti választások két fordulója, ahol a várakozásokat nyilván a politikusok is gerjesztették választási kommunikációjukkal. Teltek-múltak a hetek, hónapok, azonban nem fordult jobbra az élet: jött még egy önkormányzati 209
