Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Taxisblokád. Egy belpolitikai válsághelyzet története I. - tanulmányok, interjúk, segédletek - RETÖRKI könyvek 12/1. (Lakitelek, 2015)
Tanulmányok - Kávássy János Előd: A hézagpótló kompromisszum
TAXISBLOKAD I. Folytatólag kapcsolódva - megnyitva ezzel az 1990. október 29-ét követő, immár egészében konkluzív és prediktív írások bemutatását - a Financial Times október 30-i számában Denton így fogalmazott „A magyar vezetők tanulnak az üzemanyagár miatti tiltakozásokból” című írásában: „Magyar- ország tegnap elkezdte lerakni egy különleges, társadalmi együttműködés alapjait a kormányzat, a szakszervezetek és munkavállalók között, lezárandó, az országot megbénító, a magasabb üzemanyagár miatti tiltakozásokat, politikai intézményeket hív életre, megelőzendő a jövőbeni tömegmegmozdulásokat... Az élet tegnap ugyan visszatért a normális kerékvágásba, a válság öröksége hosszú életű lesz. A krízis felszínre hozta a nemzeti konszenzus iránti határozott vágyakozást az ország súlyos gazdasági helyzetével való megküzdéshez, lévén a kereskedelem Magyarország hagyományos kelet-európai partnereivel összeomlik. Mi több, a magyar intézményrendszer impotenciája a tömegtüntetések kezelésében lökést adott azon erőfeszítéseknek, melyek egyfajta korporativ keret kiépítését célozzák, a kormány és a különböző érdekcsoportok tárgyalásaihoz/alkuihoz.”196 A cikk szerint a társadalmi egyeztetés alapvető jogi és intézményi hiátusait jól mutatta „a valóban hatékony szakszervezetek hiánya”, a válsághelyzetben egymással (is) „hangos rosszindulattal vitázó szakszervezetek és munkavállalói szerveződések tömege”, illetve „a sztrájkolok követelései kvinteszenciájának közvetítésére képtelen szakszervezetek”. Az FT szerzője pozitív lépésként értékelte azon kormányzati ígéretet, hogy a jövőben gyakoribb és rendszeres lesz az egyeztetés, s hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter maga is „a konzultáció terének kibővítéséről” beszélt; ugyanakkor arra is rámutatott, hogy mindezen tapasztalatok és kormányzati kommunikáció fényében a kormány maga elbátortalanodhat a szükséges, határozott lépések meghozatalától, míg az érdekképviseletek túlzottan is felbátorodhatnak - „felfordulást hozó sztrájkok telével fenyegetve” a törékeny konszenzust.197 196 Nicholas Denton. „A magyar vezetők tanulnak az üzemanyagár miatti tiltakozásokból”. Financial Times, 1990. október 30. 197 Uo. Összehasonlításként álljon itt az ugyanekkor ismét a Reuter híradását átvevő Herald Sun Oil row win in Budapest (,Az olaj vita rendeződik Budapesten”) címmel megjelent igen rövid cikke: „Budapest - A taxi és teherautó sofőrök győztek az akaratok csatájának tesztjén Magyarország első posztkommunista kormányával szemben tegnap. Ütés határblokádjuk rákényszerítette a kormányt, hogy a tervezett 65%-os emelést 1,28 dollárra csökkentse a szuper benzin literéért. Tiltakozásuk, mely csütörtökön kezdődött Budapesten, és más nagyvárosokban káoszt okozott, pánik élelmiszervásárlást indukált. 106
