Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
megünneplésén vegyen részt. Bár ez is meglehetősen szűk körű találkozó volt,233 Bánlaki szerint „szinte kivétel nélkül pozitívan reagáltak, ami újra és megerősítően jelzi, hogy az itteni emigráció eddig a hivatalosan magyar képviselőktől és képviseletektől elzárkózó csoportjai idővel megváltoztatták álláspontjukat.”234 Áttekintésünk jól jelzi, hogy 1989 februárjától valóban korábban ismeretlen mérvű és spektrumú magyar-magyar dialógus indult az MNK képviselői és az amerikai magyarság között. Az MNK diplomatái az individuumokkal és a reprezentatív amerikai magyar szervezetekkel fenntartott kapcsolatainak újraértelmezése (újraírása?) mellett immár utat találtak az e két szféra közt létező szerveződések, így értelmiségi csoportosulások, illetve különböző regionális, magyar közösségű egyházak felé. A fizikailag, térben is nyitottabbá váló (pl. Florida, Kalifornia) „kétmagyar” párbeszéd így sok éves késéssel produkálta azon (némi túlzással) robbanást, mely az államközi, magyar-amerikai kapcsolatokban jóval korábban, 1983-ban ment végbe. A hivatalos magyar állam és az amerikai emigráció párbeszéde így végül három eredő, sorrendiségükben: a bilaterális és multilaterális államközi kapcsolatok, a globális szuperhatalmi erőtér, a magyar (bel- és külpolitika megváltozásával alakul(hatot)t át. A magyar-magyar találkozók kronologikus áttekintése mellett három, más-más irányulásé találkozót, illetve kapcsolatfelvételt szeretnék ismertetni, az 1989-ben bekövetkező változásokat szemléltetve. Elsőként a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének (MHBK - World Federation of Hungarian Veterans) 1989. februári, Németh Miklósnak írt nyílt levelét említeném. Az MHBK 1947-ben először Ausztriában és Németországban szerveződött, volt katona és csendőr tisztekből; a felépítésében a katonai jelleget őrző kör az 1950-es évekre már 4 kontinens 23 államában 19 bajtársi főcsoportban és 12 levelező csoportban mintegy 10.000 főt tömörített - miközben civil még hasonló gondolkodással sem csatlakozhatott.235 A külügyi összefoglaló szerint a szervezet már 1945-1947 között az ország felszabadítását hirdette, az 1939-es A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig” 233 Pál László és felesége mellett itt volt Dr. Bütösi János, az egyházközség nyugalmazott lelkipásztora, Lukács László és Éva, a közösség aktív lelkipásztorai, Dr. Medgyesi László lelkipásztor, illetve Kovács János és Ilona, a Yale magyar ösztöndíjasai. MNLOL 4-19 001743/5. 234 Uo. 235 MNLOL 4-19001990. 89
