Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
Nyugati szélben emigrációval.”214 A megbeszélés végén a megjelent magyar emigránsok egy 16 pontos jegyzéket adtak át „a Magyar Népköztársaság kormányához”, „amelyben keverednek irreális, nacionalista és reális kiegyensúlyozott javaslatok és kérések, hangvételében azonban nem követel, hanem javasol”.215 Síkvölgyi 1989. februári jelzéséből így az is megállapítható, hogy a kiemelt témák körén túl a kontaktus milyensége, illetve annak hangneme is változott. Sietve tenném hozzá: nem a bizalom kialakulásáról, hanem majdani kialakításának lehetőségéről kell beszéljünk. Hogy a bizalmatlanság menynyire áthatotta e korai kapcsolatfelvételeket, arra példaként hadd idézzem a washingtoni magyar nagykövet, Dr. Házi Vencel által a Magyarok Világszövetségének „önálló társadalmi szervezetté” alakításának kapcsán megfogalmazott meglátásait: „Egy sor tévhit oldásához járul hozzá az átalakulás: magyarországi rendszeres kapcsolatokkal rendelkező, jól informált személyek között is hitelt kaptak olyan híresztelések, mint például az, hogy az MVSZ a Belügyminisztérium alá tartozik.”216 Házi 1989. január 20-án, előzetes megkeresés vagy egyeztetés nélkül három személyt javasolt a szervezet vezetésébe. Bertalan Imrét, az Amerikai Magyar Református Egyház (AMRE) elnökét, aki a kb. 30.000 taggal 18 államban működő szervezet megbecsült vezetője volt. „Tekintélye a magyar emigráció körében jelentős, s megnyerése 214 C/o.. 215 A faxon megküldött jegyzék javaslati pontjai: az MNK terjessze az ENSZ BT elé a romániai magyarság helyzetét; az MNK jelezze, hogy Erdélyről magyar területként soha nem fog lemondani; a kettős állampolgárság megadása az elszakított területek magyarságának; sajtókampány beindítása Románia ellen; állandó magyar nyelvű rádióadás beindítása az elszakított magyarság felé; politikai, diplomácia és katonai felkészülés egy „esetleges román-magyar összeütközés esetén”; sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadság Magyarországon; a magyar őstörténet kutatásának állami támogatása Szittya Történelmi Világkongresszus megrendezésének lehetőségével; a II. világháborús „bűntudat” fenntartásának elhagyása, a sztálini időszak áldozatainak elismerése; mozgalom az abortusz, az alkoholizmus és a dohányzás ellen; a Szolidaritás mintájára egy Szabad Magyar Szakszervezet létrehozása; a Munkásőrség lefegyverzése és feloszlatása; 1956 áldozatainak és üldözöttéinek „teljes erkölcsi, jogi és anyagi” rehabilitációja és kártérítése; a magyar kormány csak a magyar nemzeti, és ne más, idegen érdekeket képviseljen; az MNK kormánya győzze meg a keleti blokk államait, de legfőképp a SZU-t, hogy „a lenini elvek alapján minden szocialista államnak kötelessége” a kisebbségek védelme; állandó bizottság felállítása az MNK és a megjelent szervezetek képviselőiből az összmagyarság érdekeinek képviseletére. Az 1989. február 28-i rejtjeltávirat mellékleteként. Uo. 216 MNLOL 4-19 00637. 84
