Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig” esetén mérséklő hatással lenne a szélsőségesekre.” Javasolta továbbá Beke Imrét, az AMSZ intézőbizottsági elnökét, az AMSZ korábbi ifjúsági titkárát: „Komoly esélye van arra, hogy az AMSZ tényleges vezetőjévé váljon” - ráadásul Erdély ügyében már polemizált az ÉS oldalain Hámos Lászlóval. Ajánlotta Hámos Lászlót, a Hungarian Human Rights Foundation elnökét is, akinek „igen jó kapcsolatai vannak a főleg értelmiségieket tömörítő” Itt-Ott/ MBK-val, „s hazai kapcsolatai is jók”. Házi szerint ezen személyek nyilván csak feltételekkel vállalnának tisztséget, ugyanakkor „egyikük sem támadható a »kommunisták kollaboránsa« címke viselésével”.217 Bár a „kommunisták kollaboránsa” vélelmezés, kitétel itt az amerikai magyarság prominenseire vonatkozott, a pejoratív terminus abszolút értékén jelzi a bizalom kialakításának szükségessége mellett az azzal szorosan összefüggő hitelesség kérdését: lehetett-e az amerikai magyar közösség számára hiteles személy bárki, aki az MNK nevében, vagy az emigránsok részéről azzal párbeszédet kezdeményezett? Ezen egyszerre evidens és alapvető kérdéssel szembesülve a washingtoni magyar nagykövetség a személyes és közösségi interakció bővítésével igyekezett válaszolni; ahogy Bánlaki fogalmazott, az amerikai magyar diplomaták „intenzívebb és kiterjedtebb magyar-magyar párbeszéd kialakítására törekedve”218 kerestek és találtak kontaktot olyan szervezetek vezetőivel, akik korábban a magyar állammal hivatalos kapcsolatban nem álltak. A kétoldalú kapcsolatok változásában minden fentebb felsorolt szempontból szimbolikusnak tekinthető az 1989. március 15-i ünnepség. Az MSZMP Politikai Bizottsága által 1987. december 15-én újra nemzeti ünneppé nyilvánított megemlékezés az 1848^19-es forradalomról és szabadságharcról alkalmat adott egyrészt a jó szándék és a partneri együttműködési készség kinyilvánítására, illetve a személyes ismeretségek körének bővítésére mind Washingtonban, mind pedig New Yorkban. Házi Vencel 1989. március 22-i beszámolója szerint a nagykövetségi ünnepségen mintegy 150 fő vett részt, köztük, például az amerikai kongresszus aktív és korábbi tagjai (Tom Lantos, Ted Weiss és Könnyű Imre, azaz Emié Könnyű), Bertalan Imre az Amerikai Magyar Református Egyháztól, valamint Szász Zoltán az AMSZ részéről.219 217 Uo. 218 Dr. Bánlaki György 1989. március 21-én Várkonyi Péter külügyminiszternek, „emigrá- ciós politikánk új koncepciójáról”. MNLOL 4—19 001769. 219 A már korábban említett tartalmi fókuszpont váltást jelzi, hogy a megemlékezés 85
