Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig” dó változtatás kényszerűsége — s ez volt az, amely a hivatalos Magyarság és a külhonba szakadt magyarság kapcsolatait is újraírta. 1989 februárjától korábban ismeretlen mérvű és spektrumú dialógus indult az MNK hivatalos képviselői és az amerikai magyar emigráció legkülönbözőbb csoportjai között, Washingtontól az ohiói Akronon vagy épp a connecticuti Danbury-n át a máskor fizikailag elérhetetlen Los Angelesig. A „magyar-magyar párbeszéd” beindulását, melyről a fentebb említett 1988. nyári Grósz-út alkalmával még szó sem volt, pontosan az adta, hogy mind Kádár tabui208, mind a materiális legitimációra, illetve a kis szabadságok és kis korrupciók rendszerére épített paradigmája, mind pedig a szovjet mintájú kommunista diktatúra hatalmi fundamentuma209 hitelét vesztette és megkérdőjeleződött. Grósz Károly 1989. február 11-i, az MSZMP KB ülésén elhangzott felszólalását idézve: „a jelenlegi vezetésnek rendkívül súlyos az öröksége, melyből a legnagyobb teher a gazdasági helyzet, az a hatalmas adósságállomány... Nem tudom, hogy teljesítmény-e, hogy egyáltalán ma ez az ország él, működik, alkot, én annak tartom, és ezzel a teherrel megküzdeni nagyon sok erőfeszítést igényel és óhatatlanul konfliktusokkal jár. [...] Van egy ellenkező előjelű [negatív - K. J. E.] nyomás is az egész párton, s benne a vezetésen is, jobboldali nyomás, egy állandó bizonyítása annak, hogy mindenki bűnös, aki párttag, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja, az egész 40 év hibás, és minden olyan, ami korábban nem kapott támogatást, az ma helyesnek tűnik, a személyek pedig áldozatoknak, az MSZMP pedig- nem egy rendszerváltoztatás (és nem rendszerváltás) lett volna? Egy új, ha úgy tetszik Grósz-rendszer kialakításával, abban a formában, melyre egy későbbi interjúban Berecz János utalt: „Grósz Károly másként képzelte el a többpártrendszert, mint én. O olyan pártokra gondolt, amelyek betagozódnak a népfrontba, és elfogadják az MSZMP vezető szerepét. A valóság azonban nem igazolta az elképzeléseit.” http://www.klubhalo.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=847 (Utolsó letöltés: 2015.07.20.) 208 „Na, igenis vannak tabuk, és kell is, hogy legyenek tabuk... Ezek a mi tabuink, azokat nem engedjük támadni senkitől sem.” — Ahogy maga Kádár fogalmazott 1982. március 30-án a Politikai Bizottságban. Huszár Tibor, Kádár 2., Szabad Tér Kiadó - Kossuth Kiadó, Budapest, 2003,287. 209 „Ez úgy szól, az Alkotmányban is rögzítve van, hogy a párt a magyar társadalom vezető ereje. Én nem tudok szívességből pluralizmust csinálni, ez így van Magyarországon, ez történelmileg így alakult ki, és valószínűleg így is marad.” Szintén Kádártól idézve, az MSZMP KB 1984. április 17-i jegyzőkönyvének 162. oldaláról. 81
