Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
Nyugati szélben kapcsán sem beszélhetünk a rendszer saját értelmezésében vett bármely „hasznosíthatóságról”. Az évtized nagyobbik részében meghatározó magyar külpolitikai megközelítés feltérképezése után ideje, hogy az alapvető változást jelentő „magyar-magyar párbeszéd” 1989 eleji beindulásának és tudatos kiszélesítésének előzményei és eredői felé forduljunk. Véleményem szerint mindez alapjaiban összefügg Kádár Jánost fokozatos háttérbe szorító Grósz Károly személyével, illetve az MSZMP-n belül általa képviselt irányvonal térnyerésével. Az először miniszterelnökké198, majd miniszterelnökké és főtitkárrá avanzsáló,199 végül a főtitkári tisztet választó200 valahai „ifjú török” a kádámegvalósulásában Soros nemcsak azért vált kulcsfigurává, mert már az előkészítéskor, 1987-ben 50.000 dollárt invesztált (és további 100.000 dollárt ígért), hanem mert - a korabeli magyar feljegyzések szerint - latba vetette személyes kapcsolatait is, méghozzá igen sikeresen. Jól jelzi ezt, hogy Philip M. Kaiser, korábbi budapesti amerikai nagykövet ekkor már Soros egyik főtanácsadója volt. MNLOL KÜM TŰK USA 4-7 003964. - 003964/4., 4-70 00786. - 00786/3. és 4-13 003256. iss 1937 június 23-án az MSZMP KB ülésén személycseréket hajtottak végre, mely a KB-t és a PB-t egyaránt érintette. Ezután, 1987. június 25-26-án az országgyűlés ezen változásokat zárt ülésen jóváhagyta. A fiatalítást célzó cserék (például Medgyessy Péter a KB-ba, Berecz János és Csehák Judit a PB-be való bekerülése) legfontosabbika Grósz Károly június 25-i kinevezése volt a Minisztertanács élére, Lázár György helyére. (Grósz a Budapesti Pártbizottság első titkára, illetve 1980-tól a KB, 1985-től pedig a PB tagja volt.) 199 Összecsengő visszaemlékezések szerint az „ifjú törökök” (ahogy a főtitkári ambíciókkal bírókat emlegették) versengésében Grósz végleg Berecz fölé kerekedett személyes sikerével, Kádár János lemondatásával. Ehhez egyszerre volt szükség az MSZMP-n belül működő különböző erők, csoportok, platformok vezetői többségének konszenzusos megnyerésére, és Moszkva jóváhagyására. Előbbihez elegendő a Pozsgay Imrével annak arácsi nyaralójában 1988 tavaszán lefolytatott megbeszélést felidéznünk, utóbbit Vlagyimir Krjucskov, a KGB vezetőjének budapesti tárgyalásai bizonyítják. Az eufemi- kus megoldás végül Kádár „felfelé buktatása” lett, az újonnan létrehozott, valódi hatalommal nem járó, pártelnöki székbe. Ahogy azt végső formájában a KB 1988. május 30-i értekezletén Grósz maga interpretálta: „nincs kettős irányítás. Kádár János elvtárs eleve kizárta ennek lehetőségét, nem vesz részt a Politikai Bizottság munkájában és nem avatkozik be a titkárok tevékenységébe”. (Érdekes, hogy a III/III. egyes tagjai már 1988. május 19-20-án, tehát napokkal a de facto döntés előtt kész tényként kezelték a változást.) http://www.arcanum.hu/mol/lpext.dll/mszmp/dc8/dcb/f44?f=templates&f- n=document-frame,htm&2.0 (Utolsó letöltés: 2015.07. 20.) 200 Németh Miklós saját visszaemlékezése szerint Grósz eredetileg Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Tatai Ilona és Iványi Pál nevét vette fel a párton belüli konzultációk során. Hamarosan azonban világossá vált, hogy saját jelöltjei közül csak Nyers számíthat széles 78
