Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
A „hasznosíthatóságtól” a „magyar-magyar párbeszédig”
Nyugati szélben számára azonban egyre fontosabbá vált a bilaterális és multilaterális amerikai reláció mind szorosabbá és gyümölcsözőbbé tétele, lévén a külső financiális források biztosítása a rendszer változatlan formában történő fenntartásának előfeltételévé vált. Ebben a helyzetben, 1981-ben, a Nemzetközi Valutaalaphoz (International Monetary Fund - IMF) és a Világbankhoz (International Bank for Reconstruction and Development - IBRD) való magyar csatlakozást megelőző esztendőben változás történt a magyar külügyi gondolkodásban. Az 1980-as évek elejére a Magyar Népköztársaság168 (MNK) eminens érdekévé vált a magyar származású - az iratokban leggyakrabban markánsan elkülönülve megjelenő, magyar169 és magyar zsidó170 - amerikai emigráció, ill. 168 Bár 1989. október 23-tól, a Magyar Köztársaság kikiáltásától ezen elnevezés nem egzakt, a diplomáciában megnyilvánuló politikai folytonosságot jelzendő munkámban mindvégig ezt használom. 169 A magyar emigránsokat tömörítő olyan szervezetek, mint az Amerikai Magyar Szövetség (American Hungarian Federation), a Magyar Baráti Közösség (Hungarian Communion of Friends) és az általa szervezett Itt-Ott, a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör (Hungarian Alumni Association), vagy éppen a William Penn Egyesület (William Penn Association - WPA) az 1980-as évekig egységesen elutasítottak minden a kommunista vezetéssel folytatott párbeszédet. 170 Fenti utóbbi kívül esik jelen vizsgálódásunk hatókörén. Az eltérő emberi habitusokon és vallási háttéren túl az amerikai magyarságot és magyar zsidóságot az indíttatásában eltérő történelmi tapasztalat is elválasztotta. A magyar emigránsok Magyarország-ké- pét a két vesztes világháború, a tanácsköztársaság és bukása, a szovjet megszállás és a kommunista hatalomátvétel, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc, illetve annak véres leverése befolyásolta. Ezzel szemben a zsidó származású magyar emigránsok meghatározó élménye a holokauszt volt, mely az új világban integrálódott a más országokból Amerikába menekült zsidóság összeurópai sors-tapasztalásaival. Ezen divergens origók a Kádár-rendszer két teljesen különböző értékeléséhez vezettek: a magyar származású emigráns csoportok körében az ideológiai szembenállás és az elutasító magatartás volt a meghatározó; ám a náci vészkorszakot megszenvedő és túlélő zsidóság számára ez az ideológia kevéssé volt fontos, megközelítésében a konszenzus keresése (emblematikusan a zsidó temetők ügyét említhetjük) volt a meghatározó. Fontos kiemelni azt is, hogy az expatriált magyar zsidóság és a kommunista rendszer dialógusát nem érintette a holokauszt traumája sem. Bár a kommunista ideológia távolról sem volt mentes az antiszemitizmustól, s alapvetően hallgatott a haláltáborok rémségeiről, mégis, a szélsőjobboldali radikalizmussal, leghangsúlyosabban a náci eszmével való szembenállás közös nevezőt jelentett a két fél között. Mindezeken túlmenően, az MNK részéről e kapcsolatokban mindvégig és kiemelten egyfajta célorientált pragmatizmus dominált. A „New Yorkban nagy számban élő és befolyásosnak látszó zsidó származású emigráció” nem önmagában, hanem az összame- rikai és a nemzetközi zsidóság integráns részeként volt fontos, Budapest gazdasági és 70
