Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben Fontos itt megjegyezni, hogy amerikai részről ekkor még nem számoltak akár a Varsói Szerződés mint katonai tömb, akár a KGST mint gazdasági konglomerátum felbomlásával, s nem is ösztönözték azt; még nem hivatalosan is csak ezen intézmények átalakítását, a totális Moszkva-központú hierarchia megszűnését vetették fel.163 A Bush-adminisztráció számára - ahogyan ezt fentebb visszatérően ismétlődve láthattuk - a békés átmenet biztosítása, Kelet-Európa politikai stabilitásának fenntartása jelentette a térségben a legfontosabb célkitűzést. A Szovjetunió bő két és fél éven belüli felbomlásával (reálisan) ekkor még senki nem számolt; a fő kockázatot, ahogy Gorbacsov fellépése óta mindig, most is a főtitkár esetleges bukása, és egy erőteljes, a keleti blokk egészét is érintő, keményvonalas fordulat jelentette. Az 1989-cel beinduló, felülről történő pluralizálódás akár direkt, akár indirekt módon, a keleti blokk változást elutasító rezsimjeinek nyomásán keresztül kiszámíthatatlan visszarendeződéshez vezethetett Moszkvában; Bush elnök lengyel és magyar útja (részben) ennek ellenpólusaként jelent meg: a világ immár egyetlen igazi szuperhatalmának premierje Varsóban, Gdanskban és Budapesten nézünk szembe, mely képes megfelelni 1989 új referenciapontjának. Alapvető érdekeltségeinkhez tartozik, hogy a kelet-európai átmenet hogyan befolyásolja nemzetbiztonságunkat.” Az SD második embere szerint az olyan új nagypolitikai változók közepette, mint „a szovjet és amerikai európai erők csökkentésének felgyorsulása”, vagy a „gyors elmozdulás Németország egyesítése felé”, Washington számára a fő cél csakis az egyértelmű, tisztán artikulált politikai támogatás lehetett: „segíteni Kelet-Európa népeit, hogy megerősítsék a forradalmat, melyet elindítottak”; mert - ahogy fogalmazott - „Nem becsülhetjük le a kihívásokat, melyekkel a demokrácia és a piacgazdaság intézményesítése kapcsán szembesülnek.” http://www.2plus4.de/USA/chronik.php37date_va- lue=07.03.90&sort=002-000 (Utolsó letöltés: 2015. 07. 20.) 163 20 évvel az 1989-es események után Zbigniew Brzezinski egy interjúban így értékelte az 1999-es, a 2004-es és az 2009-es NATO bővítéseket: „Nem igazán gyakoroltunk nyomást rájuk. Amint a keleti blokk összeomlott, túlsúlyba került az, amit én »történelmi spontaneitásnak« hívok, s az országok, melyek valaha a Szovjetuniónak voltak alávetve, természetszerűleg gravitáltak a Nyugat felé. Ott keresték a biztonságukat; nem hinném, hogy ezt el lehetett volna kerülni. Ha megpróbáltuk volna kizárni őket, ma nem egy Európa lenne, hanem három: egy Nyugaton, egy középen, egy Keleten, s a középső nem lenne biztonságban, így vonzó célpontot jelentene. Az a bizonytalanság, melyet ma éreznek Kelet-Európábán, sokkal nagyobb és jelentősebb lenne.” Scoblete, Gregory, Navigating US. Foreign Policy: An Interview with Zbigniew Brzezinski: http://www.realclearworld.com/articles/2009/09/23/navigating_us_foreign_po- licy_an_interview_with_zbigniew_brzezinski_97190.html (Utolsó letöltés: 2015. 07. 20.) 66
