Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
„Amerika mellettetek áll” fizikailag állt ki a kelet-európai demokratizálódás, pluralizálódás, illetve a Mihail Gorbacsov nevével fémjelzett szovjet reformok mellett. George Bush és a kíséretében lévők egyetlen fél felé sem léptek fel konfrontatívan, csak és kizárólag támogatólag, együttműködőleg. Washington érzékelve a történelmi lehetőséget, Nyugat- és Kelet-Európa hidegháborús megosztottságának felszámolására, sok szempontból saját szuperhatalmi paradigmáját újraírva a sok kis lépés politikáját választotta, mind ideológiailag, mind politikailag és gazdaságilag. Nemhogy nem támogatták, de kifejezetten ellenezték a gyors, nagyléptékű változásokat, felkarolva a lassúbb, de biztosabbnak tűnő és tartósabbnak ígérkező változásokat. Miközben a hidegháború megnyerése egyértelműen Ronald Reagan konfrontativ politikájának (az afganisztáni CIA akciók felfuttatásától az SDI-on át, a reykjavíki tárgyalások egyoldalú megszakításáig) volt köszönhető, addig annak politikai és ideológiai lezárására csak kompromisszumot és konszenzust keresve volt reális lehetőség. Bármely korabeli csalódottság (pl. az új Marshall-terv elmaradása), s minden későbbi kritika (pl. a szabad versenyes, amerikai mintájú piacgazdaság erőltetése) ellenére a Bush-kormányzat érdeme volt, hogy a keleti blokk békés társadalmi, s az alapvető struktúrákat érintő gazdasági átalakításában aktív szerepet vállalt. Az „Amerika mellettetek áll” gondolata, minden későbbi történelmi il- lékonysága ellenére, nagyon is kézzelfoghatóan jelen volt Kelet-Európa (és egész Európa) 1989-es jelenében164, és 1990-94-es jövőjében. Negyedszá164 „Azt hiszem, a Bush-kormányzaton belül, ezen korszakhoz érve, a legfőbb célkitűzésünk a szovjet politika jobb megértése volt; de az is, hogy lehorgonyozzuk azon kapcsolatainkat, melyek a jövőben majd sokat jelentenek számunkra: kapcsolatainkat Németországgal, a NATO-val, hogy sok figyelmet fordítsunk a kelet-európaiakra. S ténylegesen, a legszorítóbb kérdések valóban Kelet-Európát érintették. [ ...] így a kezdeti időszakban nagyon is Kelet-Európára fókuszáltunk. Igazán úgy gondolom, hogy a kelet-európai út 1989 júliusában Lengyelországba és Magyarországra egy olyan időszakban kulmináló- dott, amikor a Kelet-Európa politikánkat értékeltük. [...] Azt hiszem, ezért úgy tekintettünk az útra, mint erőfeszítésre, hogy megnyugtassuk azon félelmeket, különösképpen Lengyelországban, de Magyarországon is, hogy a Nyugat majd valamilyen módon kihasználja a pillanatot, és hogy majd próbálunk gyorsabb tempót diktálni, gyorsabbat annál, melyre a térség készen állt. [...] Úgy gondolom, a kelet-európaiak számára a tudat, hogy hajlandóak vagyunk támogatni őket, segíteni, de a saját tempójuknak megfelelően, talán ezen út legfontosabb üzenete volt.” A CNN Cold War („Hidegháború”) című sorozatának 24. epizódjához „Konklúziók - 1989-1991” készült Rice-interjú közreadott, teljes szövege alapján, http://www2.gwu. edu/~nsarchiv/coldwar/interviews/episode-24/rice5.html (Utolsó letöltés: 2015.07.20.) 67
