Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
„Amerika mellettetek áll” kapott, mint Budapest. Ha azonban magát az adott történelmi pillanatot nézzük, ráébredünk, hogy az ekkor mintegy 38 milliós Lengyelország arányaiban alig kapott többet, mint a 10,4 milliós Magyarország; s bizonyosan nem részesült nagyságrendileg nagyobb amerikai gazdasági támogatásban.127 Igazság szerint, Bush elnök varsói és budapesti bejelentéseiből leginkább az derült ki, hogy egyik ország sem számíthatott jelentős direkt, s főként nem a konkrét és szigorú feltételeket mellőző anyagi segítségre.128 Washington „hihetetlen sebességgel” vált megkerülhetetlen és megoldandó kérdéssé, melyben maga az elnök képviselte a leghatározottabb és legtámogatóbb magatartást, evidenciaként kezelve a mielőbbi újraegyesítés kérdését. A már idézett 1999-es nagyinterjú alapján, http://millercenter.org/president/bush/oral- history/brent-scowcroft (Utolsó letöltés: 2015.07. 20.) 127 Igazság szerint lengyel részről már az elnöki látogatás megvalósulása előtt is mérsékelt várakozásokkal találkozunk. Egy 1989. június 21-i magyar jelentés szerint „Bush elnök látogatásától ők is elsősorban a reformok, a demokratizálódás támogatását várják”, s ehhez képest csak „a magyarországihoz hasonló kisebb jelentőségű [gazdasági] ügyek” megjelenésére számítottak. Lengyel részről a legfontosabb az volt, hogy Bush hajlandó-e a Párizsi Klubban felvetni (és támogatni) az 1989-ben esedékes, 4 milliárd dollárnyi lengyel hiteltörlesztés átütemezését. Utóbbi kapcsán ellentmondásos volt, hogy miközben a lengyelek meg nem erősített információként utaltak arra, hogy Bush a pápának „állítólag megígérte”, hogy Washington a maga részéről hajlandó az USA felé esedékes 2 milliárd dollárt átütemezni, az adósságelengedéssel mint olyannal még a lengyel lobbi sem számolt. A lengyelek a Ted Kennedy nevével fémjelzett törvényjavaslatot is szóba hozták, ám értékelésük szerint azzal kapcsolatban csak a bizonytalanság volt a bizonyos; a lengyelek ekkor úgy látták, hogy a törvényjavaslatból egy 10 milliárd dolláros befektetési alap (s újfent nem bármely adósság jóváírás) körvonalazódott. MNLOL 4-13 002304/4. (A lengyelek valószínűleg a Kennedy és további nyolc szenátor társa jegyezte 1989. június 14-i törvényjavaslatra - „Demokrácia Kelet-Európábán” - gondoltak, melynek célja az volt, „hogy a segítségnyújtás bizonyos formáit biztosítsa Lengyelország és Magyarország számára”. A törvényjavaslat az 1990-es és az 1991-es pénzügyi évre, évenként és országonként 1-1 milliárd dollárt, azaz szemben a lengyel elképzelésekkel, összesen 4 milliárd dollárt kívánt mozgósítani a keleti blokk két pluralizálódó állama számára. http://thomas.loc.gOv/cgi-bin/query/z7cl01:S.20.ENR) (Utolsó letöltés: 2015. 07. 20.) 128 Tim Deal, az NSC nemzetközi gazdasági ügyekért felelős osztályvezetője már 1989. május legelején egyértelművé tette, hogy Washington „pénzügyi hitelt nem kíván és nem tud a kelet-európai országoknak nyújtani”, még azoknak sem, melyeknél „a reform- folyamat kibontakozása ezt indokolná egyébként”. Az adminisztráció feladatát Deal abban látta, hogy az a gazdasági kapcsolatokat előmozdító lépéseket tegyen (MEN, OPIC, GSP), de ezeket is csak „ott és olyan mértékben, ahol a gazdasági és a politikai 53
