Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben Az Amerikai Egyesült Államok elnökének ígérvényeit összegszerűségükben tekintve, s főként a későbbi, nagyban eltérő lengyel és magyar adósságkezelést tekintve úgy tűnik, illetve tűnhet, hogy az ekkor egyértelműen kiemelten kezelt regionális, kétoldalú relációkban126 1989-ben Varsó többet többet. Ezek alapján Bush végül valóban két órát tárgyalt Jaruzelskivel, mely megbeszélés utolsó fél órájába a külügyminiszterek is bekapcsolódtak (utóbbiak, több más egyezmény mellett ekkorra aláírták a „lengyel kamattörlesztés átütemezését”). Bush a lengyel közlés szerint kifejtette, hogy nem azért utazott Lengyelországba, hogy „komplikálja a helyzetet”, de hangsúlyozott célkitűzése volt, hogy „eredményesen megvalósuljon mindaz, amiről a kormány az ellenzékkel megállapodott a kerékasztalnál”. George Bush kiemelte, hogy ahogy Washington a lengyel, úgy a magyar és a szovjet reformok menetébe sem kíván beleszólni, beleavatkozni. Bush a lengyel árreform (áremelés) társadalmi feszültséget generáló hatására is kitért. Üdvözölte a szovjet csapatkivonások bejelentését, s kiállt a német újraegyesítés mellett. Jaruzelski, ellentétben a lengyel fél által a magyarok felé az egyeztetésen megfogalmazottakkal, végül mégis felvetette a COCOM lista enyhítését, illetve egy nyugati parti lengyel konzulátus felállítását (tehát láthatóan elemeket emelt állt a magyar wish list-bői) - de ezekre George Bush nem reagált. (Lengyel értékelés szerint a Szolidaritás melletti nyílt kiállása ellenére Bush „nem fukarkodott a jelenlegi lengyel vezetés, de különösen Jaruzelski elvtárs tevékenységének dicséretével”.) Jaruzelski után Rakowski miniszterelnökkel Bush - az előzetes várakozásoknak megfelelően - csak nagyon röviden tárgyalt, legfőképp a gazdasági együttműködést érintve [alapvetően tehát kevés politikai hangsúllyal - K. J. EJ; az elnök megjelenését és felszólalását a Szejmben és a szenátusban ugyanakkor lengyel részről „precedens nélküli kedvező eseményként” értékelték. Varsói vélekedés szerint Bush elnök mindezek közben végig rendkívül nyíltan viselkedett, külön kiemelve James Baker szerepét, akit gyermekkori pajtásaként legfőbb tanácsadójának nevezett. Baker „programon kívül” végül egy villásreggelit is adott, melyre a kormány és az ellenzék több tagját meghívták. Ezen Bush és Jaruzelski is felszólalt, ám Lech Watşsa nem volt jelen - vele Gdanskban találkoztak, szűk családi ebéden, Watşsa lakásán. Roska lengyel forrásai szerint mind Varsóban, mind Gdanskban tömegek fogadták Busht, előbbiben azonban spontán, míg utóbbiban a Szolidaritás által szervezetten (a jelentés 15.000-res tömegről beszél). A gazdasági tárgyalásokat értékelve a lengyelek kiemelték, hogy George Bush „az amerikai pénzügyi közreműködés konkrétumairól visszafogottan nyilatkozott”, s lényegében csak a Hamtramckben elmondottakat ismételte meg, miközben „a lengyel hiteligények teljesítését irreálisnak nevezte. Nyütan megmondta, hogy Lengyelország ne számítson jelentős amerikai segítségre.” Varsó szerint a kormány részéről 5 milliárd dollárban, a Szolidaritás szakértői szerint 10 milliárd dollárban megállapított rövid távú (3 éves) lengyel deviza igényhez képest „Bush szűkmarkúsága” egyértelműen csalódást keltő volt. MNLOL 4-13 002304/5 - 4-13 002304/7. 126 Brent Scowcroft szerint 1989 őszéig, az adminisztráció alapvetően Kelet-Európára, és nem a német kérdésre, pláne nem az NDK-ra koncentrált. Az újraegyesítés azután 52