Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„Amerika mellettetek áll”
Nyugati szélben A széles spektrumú, ugyanakkor személyhez kötötten tematizált magyar tématervekből rekonstruálható megbeszélések (mint erre az előzőekben utaltam) a korábbi időkből ismeretlen komplexitást mutatnak. A kádári években, lehet épp Kádár János személye miatt, magyar részről jóval kevesebb hangsúlyt kapott az, ahogy a magyar rendszer láttatni akarta magát, miközben amerikai részről egyetlen politikai szereplő sem volt fajsúlyában és hangsúlyában Kádárhoz mérhető. A Grósz-éra alapvető változást jelentett ebben, hiszen a magyar tárgyaló felek immár szerepüknek megfelelő zárt logikai enklávékban mozogtak, ha úgy tetszik, egy pszeudo-jogállam115 hatalmi ágait megtestesítve. Fakadhatott mindez az MSZMP elitje vezényelte változásokból; valamint ugyanezen aktorok átmeneti időszakot tükröző bizonytalanságából; és bizonyosan az is hatással volt az eseményekre, hogy mindezen személyek, tudatukban az egyre közelgő többpárti választások jelentette ismeretlen jövővel, az Egyesült Államok, s egyszersmind a Nyugat felé igyekeztek magukat és pártjukat megjeleníteni. Mindezeken túl, ahogy 115 Megalapozva itt a fenti fogalmat, pszeudo-jogállamról azért beszélhetünk, mert minden plurális demokrácia fundamentuma a periodikusan ismétlődő, szabad, többpárti választásokban megnyilvánuló általános választójog. A választásra jogosultak által megválasztottak adják azután a képviseleti demokrácia összes további intézményének legitimitását. Magyarországon 1990. március 25-ig, az első szabad választásokig ez nyilvánvalóan nem így volt. A pártállami, diktatórikus létből a plurális demokrácia felé - ismételten hangsúlyozva: kényszerből - haladó MSZMP a demokratikus intézmény- rendszer újjáélesztésének folyamatában még alapvetően monopol hatalommal bíró, szovjet mintájú, kommunista pártként létezett, és irányított. A parlament, a kormányzat, s nem utolsósorban a bíróságok a hatalmi ágak megosztásának megfelelő jogi és funkcionális újjászervezéskor épp a legfontosabb kritérium, a szavazópolgárok akaratának kinyilvánítása hiányzott. Az autoriter, abszolutisztikus és diktatórikus rendszerek sajátja a felülről lefelé való „építkezés”: strukturálás, átalakítás, reform, stb. Demokratikus jogállamot azonban csak ellenirányúlag lehet létrehozni vagy újrateremteni. 1989-ben a magyar demokratikus intézmények így egy jogállami vákuum légüres terében születtek újjá; felhatalmazásuk nem a választók artikulált akaratából, hanem a kommunista pártból színváltással nyugati értelemben vett szociáldemokrata párttá válni igyekvő MSZMP vezetésének intencióiból fakadt. Külön pikantériája a dolognak, hogy a sarkalatos törvények (az Alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a politikai pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a BTK, illetve a büntetőeljárási törvények módosításáról) megalkotásában és elfogad(tat)ásában aktív ellenzéki pártok és szerveződések, melyek az Ellenzéki Kerekasztalt alkották, szintén csak saját tagságuk felhatalmazásával bírtak, s alapvetően a regnáló hatalom akaratából váltak politikai partnerré. 48
