Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben a szerzőpáros által könyvükben közreadott források alapján nem zárható ki, hogy Pozsgay Imre akciója távolról sem volt annyira egyéni és spontán, mint ahogyan az a történelmi triviába beépült. A magam részéről kapcsolódóan arra mutatnék rá, hogy talán Grósz Károly tudott arról, hogy Pozsgay nyilatkozatával a főtitkár semmit nem kockáztatott (legalábbis nem túl azon, amit 1989 folyamán amúgy is mindenképpen kockáztatnia kellett), viszont annak párton belüli és kívüli politikai, illetve össztársadalmi lecsapódásából számtalan információhoz jutott, s immár ehhez (is) navigálhatta saját politikáját. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a bármely újraértékelést elutasító MSZMP szélsőbaljával, s az éppen ezt követelő ellenzékkel szemben ott volt a lakosság passzív tömegében azon mintegy 800.000 párttag331 és családjaik (összesen potenciálisan 2,4-3,2 millió ember!), akikről távolról sem lehetett előre tudni, hogyan reagálnak majd, a polarizálódó értékelések közül melyik mellé teszik le voksukat. Az önkényes huszárvágásnak tűnő interjú így valójában kiváló eszköz is lehetett arra, hogy a pártvezetés jelentős személyi kockázatok nélkül a legszélesebb közvélemény elé vigye, s azon tesztelje saját rebrandigjének egyik (ha nem) legfontosabb elemét. A Glatz Ferenc által már a História 1988. novemberdecemberi számában332 használt „népfelkelés” terminus hivatalos, politikai álláspontként való „kiszivárogtatása” végső soron minden az MSZMP-n belüli felhördülés és kritika333 ellenére a párt mozgástér bővülését eredméPozsgay saját szavaival: „...és azt kéri, mindenben Grósz elvtársat támogassuk”. Erre a felháborodott államminiszter - aki utólag, 2009-ben is sérelmezte, hogy Gorbacsov őt főtitkári éveiben sosem fogadta (s tudjuk, hogy ez nem kevéssé épp Grósz Károly kérésére történt így) - úgy reagált, hogy Grósz „a magyar nép szemében már régen megbukott”, s a vacsoraasztaltól felállva távozott (igaz, sértettsége mellett a moszkvai üzenet aggasztotta nem kevéssé is). A Visszajátszás már idézett 25. adásából, http://nava.hu/id/824640/ 331 „... 1989-ben ugyanis már havonta közel tízezren adták vissza a tagkönyvüket, aminek következtében az 1986 végén még több mint 880.000 fős párt létszáma 1989 októberére 725.000-re csökkent.” Réfi Attila, Az MSZMP bomlási folyamata a párt és tagjai viszonya tükrében (1985-1989), Múltunk, 2009/4.64—91. http://epa.oszk.hu/00900/00995/00020/ pdf/refia09-4.pdf (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 332 „1956 októbere nem volt forradalom és nem volt ellenforradalom, hanem népfelkelés a sztálini rendszer ellen, amely a térség népeire egy hagyomány nélküli politikai rendszert próbált ráerőszakolni...” - írta ott és akkor Glatz. 333 Nyers Rezsőt idézve itt: „’56 egy tragikus esemény volt, egy pillanat volt, ami a válságot fejezte ki, és ma már meg kell állapítanunk, hogy nagyobb válság kifejeződése volt ’56, 136
