Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” nyezte. Flexibilitást mutatott legalább a párt egy részéről, „új” alternatívát kínált az ellenzéki narratívával szemben, nem járt belső szakadással vagy szakítással,334 és nem vezetett nagyságrendi talaj vesztéshez a párt tagsága és támogatói körében. Az 1989 júniusának elejétől szeptember 18-ig tartó, háromoldalú (kormány, ellenzék, társadalmi szervezetek) Nemzeti Kerékasztal-tárgyalások, melyek végül (és végre) kizárólagossággal a rendszerváltás mikéntjéről folytak, az általunk végigtekintett eseménysor kiteljesedését és csúcsát jelentették, ugyanakkor a Bihari Mihály által „parlamenten kívüli többpártrendszernek” nevezett de facto pluralizmus erői továbbra is egy pszeudo-jogállamban- ráadásul a jog keretein kívül, s nagyon is megkérdőjelezhető legitimitással- léteztek és tárgyaltak. A legalitás kérdése az egyszerűbb: bár az MSZMP KB 1989. február 11-i kibővített ülésén egyhangú elvi állásfoglalás született a többpártrendszer bevezetéséről, valójában a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló, 1989. évi XXXIII, törvény 1989. október 30-i kihirdetése és hatálybalépése előtt a már létező, illetve ekkor újonnan alakuló pártok a hatályos jogrend szemszögéből illegálisak voltak (más megközelítések szerint a többpártrendszert a köztársaság október 23-i kikiáltása legalizálta). A legalitás kérdése ennél jóval összetettebb. Igaz ugyan, hogy maga a nyugati, mint amilyennek akkor, még ’57-ben is, értékeltük. Azt hittük, hogy a probléma kisebb, ma látjuk, valamennyien látjuk, azt hiszem, ebben már egyetértés van a pártban, hogy az egy, egy történelmi hibának a kicsapódása volt. [...] Ugye, hát ez a »népfelkelés« vagy »ellenforradalom«. Az én véleményem az, hogy, hogy ellentmondásmentes jellemzést nem fogunk tudni adni. Én személyesen azt gondolom, hogy ez egy népfelkelés volt, az ’56-os decemberi állásfoglalásunk ezt az első pontban elismerte, a nép jogos elégedetlenségeként jellemezte. [...] Tehát nekünk helyre kell tenni a történelmet, helyre lehet tenni. Nagyjából a Bizottság álláspontja alapján helyre lehet tenni, de hangsúlyozom, ne egy szóval váltsuk fel az »ellenforradalmat«, de hát ezt meg kell vitatni, hogy ki tegye ezt meg.” Az MSZMP PB 1989. január 31-i ülésének jegyzőkönyvéből a Nyers által elmondottakból kiemelve. A Beszélő Online-on elérhető „Az idő nem nekünk dolgozik” — Magyar és szovjet pártdokumentumok című összeállítás felhasználásával. (Beszélő, 1999/10). http://beszelo.c3 .hu/cikkek/%E2%80%9Eaz-ido-nem-nekunk-dol- gozik%E2%80%9D (Utolsó letöltés: 2015.07.23.) 334 Szintén Nyerstől citálva: „Nem engedhetjük azt, hogy a politikai élet hullámzása...a pártnak ezt a nem kialakult egységét és a pártvezetésnek ezt a nem kialakult egységét, de mégis valamelyes együttmunkálkodását szétverjék, és aztán itt maradjanak a porondon mások, mi pedig hullunk szét. És ezt úgy is értem, hogy Pozsgay sem szabad, hogy áldozata legyen ennek. De Pozsgaytól is nagyobb fegyelmet igényel ez valahol, és nagyobb közösségi felelősségvállalást.” Uo. 137
