Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.'’ idézett, 1986-os kádári eszmefuttatás („ha az, ami 1956-ban történt, dicsőséges nemzeti forradalom volt, akkor [...] az MSZMP egy ellenforradalmi párt”) nemhogy továbbra is érvényben volt, de húsbavágóan kiéleződött. A kádárizmusban felemelkedett pártelit nagy igyekezettel kereste azon „új”, szűkebb terminus technicust, s egyben azon átfogó értelmezést, ill. értékelést, melynek felvállalása és artikulálása a legkevésbé gyengítette volna társadalmi bázisát, politikai pozícióit. E szempontból az 1989. január 28-ának hajnalán elhangzott Pozsgay-interjú, illetve az abban elhangzó, „népfelkelésként” való értékelés jelentette a fordulópontot: „Felderülhetnek [Nagy Imre 1956-os szerepének vizsgálatában - K. J. E.] olyan belső és külső összefüggések, amelyek ezt a megítélést, hogy úgy mondjam, árnyaltabbá teszik. Pl. önmagában az a körülmény, hogy ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt. Egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”328 Az államminiszter által közreadott értékelés - az interjú ma elfogadott történelmi értékelésével szemben (illetve annak egyszeriségén túl) - távolról sem csak az ortodox értékeléstől való centrista (kompromisszumos?) irányba való elmozdulás miatt, vagy az MSZMP platformjai és „erős emberei” közötti hatalmi versengésben volt fontos. Kollégáim, Szekér Nóra és Riba András joggal jutottak arra a következtetésre, hogy mindez „...a látszat ellenére a párt érdekeit is szolgálta. Kockázatos volt ugyan, de számos lehetőséget nyitott meg a párt előtt, és növelte a játékteret. Az átértékelődéstől rettegők számára is kész helyzetet teremtett, és e nagy falat lenyelésével tovább lendítette a pártot egy olyan problémán, amivel nem biztos, hogy meg tudott volna birkózni a Pozsgay-interjú nélkül.”329 Bár ma lehetetlen tényszerűen igazolni, hogy Grósz az MSZMP főtitkáraként legalább informálisan (és/vagy hallgatólagosan) tudott az előző nap rögzített rádióinterjú tartalmáról,330 az bizonyos, hogy 328 Az interjú 2009-ben közreadott szövegéből idézve. http://index.hu/belfold/1989/2009/01/28/pozsgay_56_nepfelkeles_volt_nem_ellenfor- radalom/ (Utolsó letöltés: 2015.07. 23.) 329 Szekér Nóra - Riba András László, A Nagy Imre-kód, Antológia, Lakitelek, 2014. 71. 330 A személyes visszaemlékezésekből ma rekonstruálható folyamat és eseménysor alapján az 1988. tavaszi Grósz-Pozsgay érdekközösség 1989 elejére megszűnt, s nyílt rivalizálás váltotta fel. Pozsgay Imre szerint 1989. március 25-én (a História kronológiája alapján március 20-án) este, miután délelőtt a Vatikánban audiencián fogadta II. János Pál pápa, a római szovjet nagykövetségre hívták (rendelték?), ahol magával Jakovlevvel találkozott, aki a vacsora végén, Gorbacsov üdvözlete mellett annak üzenetét is átadta; 135
