Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni." Grósz- és Németh-kormány névsora - a személyek, s legtöbbször funkcióik folytonossága (csak néhány példát kiemelve: Horváth István belügy-, Várko- nyi Péter külügy-, Kárpáti Ferenc honvédelmi, Pozsgay Imre államminiszter) jelzi, hogy 1988 végén Németh Miklós kormányában leghangsúlyosabban a miniszterelnök személye, s nem a kormány összetétele vagy funkciója volt új. (A miniszterelnök vezető, irányító szerepének nyílt kimondására és annak alkotmányos rögzítésére csak 2011-ben került sor!) Az 1988 novemberének végére kialakított, új személyi és hatalmi struktúra a Grósz irányította MSZMP felkészülését jelezte mindazon kihívásokra, melyekkel a hatalomnak 1989 folyamán szembe kellett néznie. Szubjektív vizsgálódásomnak nem része annak elemzése, hogy e többpilléressé váló konstruktumban mely posztok, szervek, intézmények bírtak (a politikai túlélést tekintve) bárkaküldetéssel a rendszerváltás elkerülhetetlenül közelgő, társadalmi áradásában, mint ahogy az sem, hogy vajon hány ilyesfajta bárka létez(het)ett; annyit azonban leszögezhetünk: Grósz és belső köre nagy tudatossággal készült azon politikai árhullámra, mely számukra (szinte bizonyosan) hatalmi apályhoz vezetett. A rendszerváltás felé gravitáló változások - a tudatos gátvágások (a rendszerkorrekciós forgatókönyvek elemeinek adaptálása) ellenére is - egyre sodróbb tajtékhabján egyszerre úszó és sodródó kommunista pártvezetés számára a szélesebb társadalmi tudatosság felszínére bukó kulcskérdések közötti, illetve azokhoz képest való navigáció jelentette a legfőbb kihívást. Visszatekintve - ismét szubjektív kiemelésekkel - belpolitikáiig 1956 és értékelésének kérdése, a NEKA tárgyalások, Nagy Imre újratemetése és a köztársaság kikiáltása jelentették azon kulcseseményeket, melyekben az MSZMP és az ellenzéki pártok versengve igyekeztek exponálódni, artikulálódni, s legfőképp érdekeiket érvényesíteni. (Külpolitikailag George Bush nyári budapesti látogatása, illetve a szeptemberi határnyitás, az NDK-s menekültek kiengedése327 bírt hasonló jelentőséggel, jelentek meg. Az intézmény lényege nem a tárcanélküliség, politikai szerepe mellett az államminiszter is helyettesíthette a kormányfőt, és a Grósz-kormány most már nyilvánosságra hozott ügyrendjében [1062/1988. (VII. 22.) MT-határozat] jogot kapott az ülésen kívül kormánydöntés hozatalára is.” Müller György, i. m. 327 Mint az időszak legtöbb meghatározó eseményének, a határnyitásnak is több, versengő, alternatív narrációja létezik. A magam részéről leginkább Kovács László visszaemlékezését hajlok elfogadni. Eszerint 1989 júliusának második felében egy Horn Gyula irodájában spontán, ad hoc módon kialakult megbeszélésen (Horn, Kovács, Somogyi és mások részvételével) tárgyalták meg a fenti kérdést. Kovács szerint ő maga „belecsöppent” 133
