Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben vele. Ha Pozsgay cselekedetei az addig tartó időben kellő érettséget mutatnak majd, akkor az ő jelölését lehetne ajánlani az államfői posztra. Nekem pedig 1990-ig jelölteket kell keresnem Nyers és a magam utódjául. Én, mondta Grósz, Szűrössel kapcsolatban kényelmetlenül érzem magamat és bizonyos lekötelezettséget érzek. Tehetséges, de tele van becsvággyal és személyes ambícióval. Bereczcel, folytatta Grósz, húszéves barátság köt össze, de itt is akadnak problémák. O magát mellőzöttnek érzi a főtitkári és a minisztertanács elnöki poszt kapcsán. Kellemetlen dolog mindezekről beszélnem. Ám szeretném, ha megértené: ezek a nagy feladatok szempontjából nem igazán komoly emberi tényezők a következő két-három évben lehet, hogy rendkívül nagy és fontos szerepet fognak játszani a belpolitikai élet egészében és a párton belüli dolgaink alakulásának meghatározásában.”318 Igaz, hogy az 1994-es választásokat és az akkor felálló, Horn Gyula vezette kormány névsorát tekintve (fentiek közül senki nem volt ennek tagja!) Grósznak a személyek „rendkívül nagy és fontos” szerepét érintő projekciója igen kevéssé bizonyult helytállónak; mégis, a két magyar politikus által artikulált névsor (az átfedésben említett neveket - pl. Iványi, Tatai - itt csak Némethtől idézem, de természetszerűleg Grósz is beszélt róluk Jakovlevnek) jól jelzi, 1988 második felében kik bírták Grósz Károly személyes, illetve az MSZMP-n belül a változás és a változtatás kényszerét belátó, egyúttal elfogadó erők meghatározó, illetve bizonyos részének támogatását. A legfeszítőbb önellentmondást az jelentette, hogy miközben Grósz a pártot igyekezett összetartani és megmenteni, az önálló aspirációkkal bíró politikusok ambíciói, vagy épp politikai túlélése már nem evidensen és direkt módon esett egybe ezzel, hiszen a pluralizmus kialakulásával, majd szervesülésével a politikai létezés tere is kiszélesült. Jól példázza ezt (némi maliciózus felhanggal idézve itt), hogy a magát az MSZMP örököseként aposztrofáló Munkáspárt nyilvános párttörténete szerint Grósszal szemben a saját kormányát erősíteni igyekvő Németh Miklós „az opportunista-revizionista szárnynak a markáns képviselője” volt, s hogy az MDF 1987-es megalakulásán jelenlévő Pozsgay „bukik a legnagyobbat”, „gyorsan fölöslegessé válik minden oldalon, eltűnik 318 Feljegyzés Grósz Károly és Alekszandr Jakovlev 1988. november 11-i, budapesti megbeszéléséről. Jakovlev, Alekszandr, Peresztrojka: 1985-1991. Dokumenti, Moszkva, 2008. 253-254. (Idézi: Sz. Bíró Zoltán „Gorbacsov reformjai és Kelet-Közép-Európa” című, Históriában megjelent cikkében, http://www.historia.hu/userfiles/files/2011-012/ SzBiro.pdf [Utolsó letöltés: 2015.07. 23.]) 128
