Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
„És egyszer úgyis meg kell csinálni.” ülésen jóváhagyta. A fiatalítást célzó cserék legfontosabbika Grósz Károly június 25-i kinevezése volt a Minisztertanács élére, Lázár György helyére.308 Az „ifjú törökök” hatalmi versenyfutásában így a budapesti pártbizottság első titkára (nem mellékesen 1980-tól a KB, 1985-től pedig a PB tagja309) jutott újabb előnyhöz. Kádár személycseréi bevett logikát tükröztek: a párt, s így az ország legfelsőbb döntéshozatali fórumait a párt különböző frakciói között egyensúlyozva, tulajdonképpen saját hatalmi helyzetének megváltozásához igazította,310 nem kevéssé a gorbacsovi kurzus által szorgalmazott vérfrissítést hajtva végre.311 A Politikai és a Központi Bizottságban végrehajtott cserék (véleményem szerint Kádár omnipotens befolyásának utolsó valódi és teljes megnyilvánulásaként) azonban nem hoztak, s nem is hozhattak valódi áttörést, hiszen „Kádárnak mennie kell” - nemcsak a változást akaró ellenzék, de a változtatás kényszerét elfogadó pártelit fülében is ott csengett. Végül Grósz volt az, aki cselekvésre szánta el magát. A Minisztertanács elnöke rendhagyó irányba nyitott, mikor is 1988 tavaszán Arácson felkereste a Kádár által a KB-tói tudatosan távol tartott, szintén hatalmi ambíciókkal bíró Pozsgay Imrét, mondván: „elfáradt az öreg, meg kellene neki köszönni”312. E szokatlan nagypolitikai lépésben Kádár leváltása, ill. megbuktatása jelentette a 308 Nemcsak Lázár, de Losonczi Pál is távozni kényszerült posztjáról, az Elnöki Tanács éléről. 309 Az időpontok jelzik, hogy Grósz már korábban is bírta Kádár és az idősebb nómenklatúra bizalmát. 310 A sokból csak két emblematikus példát emelve ki: az új gazdasági mechanizmus előkészítése, bevezetése és leállíttatása kapcsán a reformhoz személyében kötődő Nyers Rezső 1966 decemberében került be, majd 1975 márciusában esett ki a PB-ből, míg az új gazdasági mechanizmust hevesen és hangosan ellenző Biszku Béla, a szintén 1956 novemberétől politikai bizottsági tag Apró Antallal együtt 1980 márciusában esett ki az MSZMP KB PB-ből. A részben összefüggő eseménysor jól illusztrálja, hogyan tükrözte a PB összetétele Kádár főtitkári pozíciójának változó befolyását és aktuális mozgásterét. 311 Gorbacsov már 1985-ben emlékeztette Kádárt, hogy a magyar főtitkár nem gondoskodott „méltó utódok” kineveléséről. 312 „Emlékeztetném, főleg a fiatalabbakat, Grósz Károly, aki az én elődöm volt, történelmi érdemét elvitatni abban, hogy ’88 májusában Kádár Jánost félreállítja és átveszi a párt irányítását és a miniszterelnökséget is, ezt Grósz Károly tói senki nem vitathatja el. Sem Pozsgay Imre, sem Berecz János, és sorolhatnám az összes akkori titánt, vagy utódjelöltet, ezt az akciót nem tudta volna lebonyolítani, ez egyedül és kizárólag Grósz ügyességén, rátermettségén múlott.” Németh Miklós által, A vasfiiggöny története, egy idejét múlt korszak lenyomata című könyv bemutatásának kapcsán elmondottakból idézve, Győr, 2013. szeptember 11. 123