Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben közös cselekvés - törékeny, ám valódi - érdekközösségét, melyhez azonban Moszkva támogatását is el kellett nyerni. Gorbacsov a KGB elnökét, Vlagyimir Krjucskovot küldte Budapestre tárgyalni,313 s így dőlt el, hogy Kádár Jánost „felfelé buktatják”, létrehozva (számára) a tényleges hatalmat nélkülöző pártelnöki tisztséget. Az MSZMP Országos Értekezletének 1988. május 22-i ülésén azután a Kádár-Grósz-cserével párhuzamosan látványos átrendeződés történt a PB soraiban is: kiesett - mások mellett - Aczél György, Gáspár Sándor, Havasi Ferenc, Lázár György, Németh Károly, ugyanakkor bekerült Németh Miklós, Nyers Rezső, Pozsgay Imre és Tatai Ilona. A váltásra, ha nem is a legutolsó, de az utolsó pillanatok egyikében került sor, hiszen a magyar belpolitika immár legálisan zajló gyakorlati pluralizálódása (a fentebb már említett, illetve a mellettük egyre szaporodó pártokkal) egyre inkább a rendszerváltás irányába hatott. Az adott helyzetben Grószék evidens küldetése, célkitűzése és érdeke az volt, hogy erősítsék az események menetében való befolyásukat, s ha lehet, visszaszerezzék a politikai mozgások főáramának irányítását. A legoptimálisabb, s egyben talán legilluzóri- kusabb lehetőséget a párt vezető szerepét plurális politikai környezetben is megőrző rendszerváltoztatás jelentette, az elfogadható minimum pedig egy kompromisszumos, a pártot mint politikai tényezőt megőrző - s nem azt negáló, számonkérő, vagy éppen büntető - rendszerváltásban jelent meg. Ha az első tekintetében a Magyar Szocialista Munkáspárt kudarcot is vallott, utóbbiban a Magyar Szocialista Párt nagyon is sikeres volt. A politikai változások, ill. váltás utáni létre való tudatos felkészülésben több folyamat zajlott párhuzamosan. A nyugati politikai kapcsolatok későbbi megőrzésének (és megerősítésének) szándékával megkezdődött az MSZMP rebrand- ingje („arculatvltása”): a szovjet mintájú kommunista pártot nyugati mintájú, szociáldemokrata pártként igyekeztek megjeleníteni.314 A - távolról sem 313 A szórványos, és sokszor egymásnak ellentmondó visszaemlékezések alapján nehéz pontosan rekonstruálni, hogyan látta Mihail Gorbacsov Kádárt és Grószt. Annyit talán kijelenthetünk, hogy miközben Kádár személye felé tisztelettel, „magyar modell”-je felé pedig elismeréssel fordult (erős kontrasztban például Honeckerrel, akit privát körben seggfejnek nevezett), addig Grószt legfeljebb az MSZMP egyik sikeres, ám kevéssé egyéni vagy innovatív technokratájának látta. 314 Későbbi politikai életüket, karrierjüket tekintve a Nyugattal (is) aktív kapcsolatot tartó, korabeli külügyi vezetés tagjai bizonyultak a legsikeresebbnek. 1989-ben Horn Gyula külügyminiszter, Kovács László külügyminiszter-helyettes, Somogyi Ferenc külügyi államtitkár volt. Horn 1994-ben miniszterelnök, Kovács László külügyminiszter lett, 124
