Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)

„És egyszer úgyis meg kell csinálni”

,És egyszer úgyis meg kell csinálni.” nagyobb erővel versenyezhessenek, az végzetes hibát jelentene.”291 Bush el­nök (méltán híres) nemzetbiztonsági tanácsadójának szavaiból kiviláglik, hogy az 1989-ben hivatalba lépett adminisztráció a szovjetek ambíciói és szándékai mellett saját politikai holdudvarával is meg kellett küzdjön saját szuperhatalmi paradigmájának kialakításakor. A hidegháborút Ronald Rea­gan személyes eltökéltségétől hajtott292 két adminisztrációja nyerte meg, ám ez távolról sem volt azonos a cold war („hidegháború”) lezárásával, ahhoz új szemlélet, s nem kevéssé új politika kellett. Az USA globális szupremáci- ájának kialakításához a reagani alapok folyamatos továbbfejlesztésére volt szükség, nem hagyva sem időt, sem teret Moszkvának, hogy saját javára fordíthassa a fegyverkezési verseny lezárulásából (elvesztéséből) felszaba­duló szellemi, fizikai, anyagi kapacitásokat. A gorbacsovi vezetést politika­ilag nyíltan támogató293 Washington valójában azon igyekezett, hogy még 291 „Természetesen nagyon is közelről figyelhettem a Reagan-adminisztrációt, s volt néhány dolog, amelyet csodáltam, s olyan is amit nem. [...] A Reagan-stratégia főbb elemeivel egyetértettem, de bizonyos esetekben azt gondoltam, hogy az rossz.” Brent Scowcroftot katonaként megrémítette a Ronald Reagan által sokszor hangoztatott (az utókor által oly gyakran elfelejtett) teljes nukleáris leszerelés - egyszerre végtelenül emberi, s legalább ugyanennyire naiv - elképzelése, és nem értett egyet a középhatótávolságú rakéták le­szerelésével. Scowcroft tábornokként gondolkodva úgy vélte, az európai INF fegyverzet csökkentése aránytalan előnyhöz juttatta volna a szovjeteket egy, a hagyományos erők jelentős túlsúlyára alapozott offenzíva megindításakor. Uo. (Hogy Reagan elnök milyen mértékben hitt a nukleáris leszerelésben, azt jól példázza egy 1986. február 2-i, Gorbacsov korábbi üzenetére válaszként született nyolc oldalas levele. Ebben Ronald Reagan a nukleáris robbanófejek 50%-os csökkentését, és a kö­zéphatótávolságú atomfegyverek 1989-re való teljes leszerelését javasolta. Reagan leve­le Gorbacsovnak. A The National Security Archive 2015. március 11-i közleményének dokumentumai alapján. http://www2.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/ [Utolsó letöltés: 2015.07.23.]) 292 Reagan és Bush adminisztrációinak prominensei minden véleménykülönbség, vagy akár az elnök személyét érintő kritika ellenére is elismerik, hogy Ronald Reagan volt az, aki a legeltökéltebben küzdött a hidegháború egyértelmű amerikai megnyeréséért és lezárá­sáért. 293 Miközben Gorbacsov az 1990. nyári washingtoni csúcson Moszkva és Washington szo­ros együttműködését hangsúlyozta, figyelmeztetve, hogy anélkül „a változások gyors üteme Európában a két ország érdekeinek valódi ütközését okozhatta volna, mint ahogy az ember gyufát érint egy máglyához”, valójában már egyre kevésbé volt abban a hely­zetben, hogy feltételeket szabjon, mert az omladozó szovjet rendszernek mielőbb külső forrásokra volt szüksége. Beszédes tény, hogy egy a csúcs szovjet értékelését összefog­laló amerikai jelentés szerint annak hírértéke másodlagos volt a szovjet átlagemberek az 111

Next

/
Thumbnails
Contents