Kávássy János Előd: Nyugati szélben. Adalékok a magyar-amerikai kapcsolatok 1989-es történetéhez; gondolatok a kelet-európai és a magyar rendszerváltáshoz - RETÖRKI könyvek 11. (Lakitelek, 2015)
„És egyszer úgyis meg kell csinálni”
Nyugati szélben Gorbacsov, s nem az őt követő bármely, kiszámíthatatlan jövőt indukáló szovjet/orosz vezető idején végbemenjenek a változások, hogy azokat egy konzervatív szovjet visszarendeződés esetén csak jóval nehezebben, nagyobb erővel lehessen visszafordítani. A fenti példák azt igazolják, hogy más külpolitikai konstellációban a magyar, lengyel, vagy akár a cseh átalakulás is - akár rendszerkorrekcióként, akár rendszerváltásként - szovjet katonai jelenlét mellett, konzervatív, vagy épp „megreformált” kommunista rezsimek szomszédságában, egy szunnyadó, de saját megerősödése után visszatérni vágyó Szovjetunióval a háttérben zajlottak volna. Bár a „peace through strength” Reagan jelmondata volt, az „erővel a békéhez” logikája nagyon is érvényben volt mindabban, amit a Bush-kormányzat domináns félként megvalósítani igyekezett. Ronald Reagan volt az, aki megteremtette élelem és az ellátás miatti aggodalmához (illetve Jelcin Oroszország élére való megválasztásához) képest. Gorbacsovnak a Politbüro konzervatívjai miatt is muszáj volt valamiféle sikert felmutatnia, így a szorító gazdasági gondokat kiemelve folyamatosan hangoztatta a nyugati hitelek fontosságát. Mivel a Bush-adminisztráció, illetve általánosságban a Nyugat Gorbacsov politikai túlélésében volt érdekelt, így a tárgyalásokon George Bush támogatásáról biztosította a szovjet főtitkárt. Igaz, hogy - nagyságrendileg - a valódi segítséget inkább Kohl kancellár kormánya (és nem Washington) kölcsönei jelentették, az bizonyos, hogy Bushék tudatosan igyekeztek mozgásteret biztosítani az immár alárendelt helyzetbe kényszerülő szovjet vezetőnek és politikai irányvonalának. Az 1990. nyári washingtoni, ill. Camp David-i konferencia 20. évfordulójára készült, több, korábban titkos, titkosított, vagy csak részben publikált dokumentumra épített ösz- szefoglaló alapján. http://www2.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB320/ (Utolsó letöltés: 2015.07.23.) A legfelsőbb szintű megbeszélésekkel párhuzamosan zajló tárgyalásokon Dennis Ross, a State Department politikai tervezőrészlegének vezetője megkérdezte Gorbacsov egyik tanácsadóját, Jevgenyij Primakovot: „Valójában mennyire lenne szükségük?” „Nagyjából 20 milliárd dollárra évente, három évig” - hangzott Primakov válasza. Gorbacsov alatt azonban, ahogy korábban, úgy most sem indultak be valódi gazdasági reformok, így például árreform. Utóbbiról 1989 márciusában a szovjet főtitkár így nyilatkozott James Bakernek: „Húsz éves késésben vagyunk az árreformmal, így még két-három év nem árthat.” (A szovjet örökség nyomasztó gazdasági kilátástalanságát jól szemlélteti, hogy már a Szovjetunió megszűnése után, 1992 januárjában Jegor Gajdar orosz miniszterelnök-helyettes egy új, a korábbi szovjet tagállamoknak szóló Marshall-tervben bizakodva nyilatkozott a CNN-nek.) Vlagyimir Batjuk, „The End of the Cold War - A Russian view”, History Today, 1999. április. http://www.historytoday.com/vladimir-batyuk/end-cold-war-russian-view (Utolsó letöltés: 2015.07.23.) 112
