Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

Jeles napok, jeltelen ünnepek

19-ei keltezéssel kapott a recski tábor parancsnoka is egy utasítást.8 Ez arról szólt, hogy a megbízott tiszt által, a Lőke Gyulának bemutatott és jóváhagyott névsor alapján 1951. december 20-án szabadlábra helyeznek bizonyos személyeket. Ezzel összefüggésben a táborok őrségének különböző biztonsági előírásokat kellett végrehajtaniuk. A szabadítás előtti estétől, azaz 1951. december 19-étől december 25-éig mind a külső, mind a belső őrséget készültségben kellett tartani. Az operatív csoport pedig állandó ügyeletben volt. Az őrségnek és a rendőrségnek a parancs szerint mindezt feltűnés nélkül kellett végrehajtania.9 „1951. december 21-én Tóth főhadnagy több ÁVH-s kíséretében jött a táborba 35 szabadulásra előterjesztett internált ügyének felülvizsgálására. [...] A szabadulás előfeltétele az előzetes beszervezés lett volna”,10 így eggyel kevesebb internált hagyhatta el a tábort karácsonyra. Ez az epizód is hozzátartozott akkoriban a táborok karácsonyainak világához.

1951 karácsonyára Nyeste Zoltán az alábbi módon emlékezett vissza: „A tél minden napja nehéz volt, de 1951 karácsonyáról érdemes külön is megemlékezni. Éhes disznó makkal álmodik, az éhes recski rabok arról álmodoztak, hogy talán majd karácsony estéjén valami jobb vacsorát kapunk, vagy legalábbis nagyobb kanállal mér a szakács. Hetekig folyt a találgatás, vajon mit adnak karácsony estére, hiszen az »nem lehet«, hogy még akkor is éhezni hagynának bennünket. Létszámra rendszerint vacsora után sorakoztunk, mert az ételhordókat, sőt a szakácsokat is meg kell számlálni, s a számlálás után az ávósok kívülről bezárják a barakkokat. Azon az estén már túlestünk a létszámmal járó őrjöngésen, a lakatokat is feltették kívülről az ajtóra, s mi még vacsora nélkül ültünk a priccsen. Igaz, később mégis visszajöttek az ávósok, hogy a karácsonyestét emlékezetessé tegyék, ha nem is oly módon, ahogy a rabok remélték. Minden barakkra jutott belőlük. »A miénkbe is bejöttek négyen a szentestén - átadom még egyszer a szót Nagy Andrásnak -, és kifogásolták, hogy az emberek még nem aludtak, jóllehet elrendelték a takarodót. A barakkparancsnok - nagy szerencsétlenül - azt mondotta, hogy az emberek azért nem aludtak még, mert nem kaptak va8 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 2.1. XII/7-c. 32-33. Bővebben Bank Barbara: Internálótáborok Magyarországon, 1945-1953. Kézirat.

9 ÁBTL 2.1. XII/7-C. 32.

10 Erdey Sándor: A recski tábor rabjai. Budapest, 2001, Püski, 226.

44