Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)
1. Diktatúra és hit
Jeles napok, jeltelen ünnepek életét. Az egyház feladata, a folytonos bűnbánattartás mellett, hogy „hitben való engedelmességgel” az Isten által kijelölt úton járjon, fogadja el a fennálló rendet, és abban találja meg helyét. Az „új teológia” a berendezkedő diktatúrát Isten ítéletének tüntette fel, és ezzel bírálhatatlanná tette, amit csak bűnbánattal lehet elfogadni. Az alapgondolat, hogy a történelmi megpróbáltatások és a vereség Isten ítélete és büntetése mélyen gyökerezett a magyar református történelem- szemléletben, az azonban, hogy a fennálló politikai rendszer kiszolgálása egyet jelent Isten akaratával, merőben idegen volt a keresztyén felfogástól. A hivatalossá és megkérdőjelezhetetlenné emelt tanítás szerint az Isten akaratának való engedelmesség végső soron egyet jelentett a kommunista politikai rendszer igenlésével, s minden eltérő állásfoglalás az ún. „politikai reakció” támogatását és az Isten akaratának való ellenszegülést jelentette. „Ne keressünk itt semmi kibúvót vagy mentséget a magunk számára. Ne mondogassa közülünk senki azt, hogy itt olyan »világnézeti eltérések« vannak, amelyek »úgyis« lehetetlenné teszik a mi szolgálatunkat, mert partnerünk »úgysem« fog bízni bennünk. Nem a mi dolgunk, hogy partnerünk hogyan reagál, ha az egyház félreérthetetlenül pozitív magatartást tanúsít a szocializmust építő új magyar állam iránt... Új helyzetben gyökeresen új feladatait felismerni és a reá váró szolgálatokat komolyan elvállalni: ez volt és marad az egyház keskeny útja.”17 Új egyházi nyelv kialakítása kezdődött el, melynek során kétirányú folyamat indult meg. Egyrészt, mint utaltunk rá, vallásos nyelvezetbe öltöztetve, sőt gyakran kegyes retorikával teológiailag próbálták meg alátámasztani az aktuális politikai célokat és törekvéseket, másrészt pedig a jórészt a kommunista párttól kölcsönvett politikai fogalomkészletet igyekeztek meghonosítani az egyházi életben. Ilyen volt „a reakció elleni harc” bevezetése az egyházi életbe, amely a politikában a kommunista párt számára parttalan lehetőséggel szolgált az ellenségnek minősülők körének ki- terjesztésére. „A mai magyar demokráciával szemben a legtöbb kifogást éppen a szabadság különböző mértékű korlátozásai miatt emelnek. Kérdem: ...az intenzív reakció elleni küzdelem túlkapásai mentenek-e valakit is az alól, hogy a maga látkörében mint szabad ember a szabadság adta köteles17 Bereczky Albert: Egyházunk útja. In: Út, 1950. június 18. Újraközölve in: Bereczky Albert: A keskeny út. Budapest, 1953, Református Egyetemes Konvent, 326. 36
