Szekér Nóra - Nagymihály Zoltán (szerk.): Jeles napok, jeltelen ünnepek a diktatúrában. Pillanatképek a kommunista emlékezetpolitika valóságából - RETÖRKI könyvek 10. (Lakitelek, 2015)

1. Diktatúra és hit

ségeket teljesítse?”18 „És még tovább menve, tartozik-e ma a hívő ember megvizsgálni, hogy politikai ítéleteiben és vágyakozásaiban az Igének en­gedelmeskedett-e, vagy pedig a reakció szellemi hátterében meghúzódó an- tikrisztusi dogmatika tételei lopózzanak be valamiképpen a gondolkodá­sába?”19 - kérdezte az immár hangadó, de nem sokkal korábban reformá­tussá lett, kalandos múltú Kádár Imre. Az ötvenes évekre így lesz általános az egyház(vezető)i beszédekben a diktatúra frazeológiája és annak nyelvi fordulatai. 1945 után az egyházvezetői szerepre készülő és a kommunista párttal kiegyezésre törekvő egyházi kör indulásánál vagyunk. Jól tudjuk, a világ­háború kataklizmája és tömeges tragédiái megerősítették a vallási válaszok iránti nyitottságot a társadalomban, melynek nyomán intenzív vallási rene­szánsz kezdődött. Miután azonban a hivatalos református egyházi pozíci­ók meggyengültek, a különböző hátterű és törekvésű vallásos egyesületek, hitbuzgalmi ébredési mozgalmak megerősödtek. Velük együtt, ezt kihasz­nálva, megerősödtek a radikális változásokat követelő egyházi ellenzéki hangok, melyek többnyire régi problémákat, reformtörekvéseket fogalmaz­tak meg immár radikális és sokszor türelmetlen formában, ugyanakkor biztos politikai támogatást érezve a háttérben. 1948-ban, gondosan előkészített támadások kereszttüzében, az egyházi autonómia megsértésével, külső, politikai kényszer hatása alatt lemondat­ták Ravasz Lászlót, helyét Bereczky Albert foglalta el a Dunamelléki püs­pöki székben. A nyilvánvaló külső, politikai nyomásgyakorlás mellett azon­ban Bereczkynek az egyházon belül is elkötelezett támogatói voltak. A hitéleti megújulás, a vallási ébredés programjával fellépő fiatalabb lelkész­nemzedék, az egyházszervezeti, egyházkormányzati reformokat sürgetők, valamint a baloldali pártpolitika támogatói között egyaránt sokan tekin­tették Bereczky püspökségét az egyházi megújulás biztosítékának. A kálvinizmus és a szocializmus kapcsolata új fent az egyházi köz­beszéd középpontjába került. Míg azonban Szabó Dezső a magyar kálvi­nizmus és a politikai baloldal idealisztikus kapcsolatát akként tételezte, hogy Földváryné Kiss Réka: Emlékezet és propaganda 18 n. n.: „Szabad emberek”. Magyar Református Ébredés, 1946. augusztus 10. 19 Kádár Imre: Lehet-e hívő ember reakciós? Magyar Református Ébredés, 1946. no­vember 2. 37

Next

/
Thumbnails
Contents